Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 43 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Szentháromság ünnepe után a huszadik héten az Útmutató reggeli igéi felszólítanak: járjunk megszentelt életben, és teljesítsük az Úr „három kívánságát”! Mivel járuljak az Úr elé? Heti vezérigénkben a próféta a helyes istentisztelet hármas követelményét így fogalmazza meg Károli szavaival: „igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és …alázatosan járj a te Isteneddel! Ez ma is Istennek tetsző áldozat. Luther szerint a kegyelmet nyert ember számára „a törvény új értelmet nyer: már Isten iránti hálából s engedelmességből igyekszik azt betölteni. Nem azért, hogy így érdemeket szerezzen, hanem hogy kegyelmes Atyját dicsőítse.” Ezek fényében mit is jelent megszentelt életet élni? „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól. (…) Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,3.7) Jézus véleménye szerint a teremtő Isten eredeti, megmásíthatatlan akarata felette áll Mózes rendelkezésének, amelyet ő azért adott, hogy kiderüljön, milyen kemény az emberi szív Istennel szemben. „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,9)! Élj törvény szerint! Az Ószövetség népe számára ez azt jelentette, hogy meg kell tartani a szombatévet, a szombatnapot és azt a parancsot, hogy „háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!” (2Móz 23,14) „Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki” (2Móz 18,24). Az Úr mindig megmondja az ő szent népének, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőle; a kérdés csak az, hogy mi hallgatunk-e az ő szavára. Törekedj szeretetre! „Izsák ekkor (…) feleségül vette Rebekát, megszerette őt” (1Móz 24,67). Légy alázatos Isteneddel szemben! „Ha megtartjátok szövetségemet, (…) papok királysága és szent nép lesztek. (…) Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott.” (2Móz 19,5.6.8) Ama nagypéntek hajnalán: „Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát”, a páskabárányt (Jn 18,28). Képmutatóak a zsidó vezetők, mert ugyanakkor az igazi, az egyetlen Páskabárány halálos ítéletének kimondását sürgetik a pogány helytartónál. A Prédikátor így fogalmazza meg a végső tanulságot: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) Luther Kis kátéjában az első, a fő parancsolat magyarázatában visszhangoznak ezek az igék: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk. Ebből következik a parancsolatok betöltése, mert aki Istent féli és szereti, az megtartja parancsolatait.” A reformáció előestéjének kérdése az „Én vagyok az Úr, a te Istened” is? Ha igen, akkor „a Tízparancsolatnak ez a bevezetése Krisztus ígéretét magába foglaló evangéliom” a te számodra is. „Te örök evangéliom!” (EÉ 287,1–4)

Garai András