Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 44 - Ablaknyitás

Kultúrkörök

Ablaknyitás

Frissülő és frissítő jövő

Anekdotának is beillik a megtörténtként ismert eset. A II. vatikáni zsinat idején újságírók kérdezték XXIII. János pápát, hogy mit jelent az egyházi megújulás, az aggiornamento programja. Hogyan tudná azt a legtömörebben összefoglalni? Így – felelt a pápa, majd (inkább a fényképezőgéppel, mint a jegyzettömbbel érkezettek örömére) szélesre tárta az ablakot.

Nem véletlenül örökítették meg a zsinati dokumentumok első magyar nyelvű kiadásának címlapján ezt a mozdulatot. Még akkor sem, ha később e téma a honi római katolikus egyházban a „félig nyitott ablak” címűre szerényedett. A „világ plébánosa” ezzel az egyházi szellem és gyakorlat megváltozásának igényét tükröző gesztussal – mögötte némi önkritikával – vállalta: ahol ablak van, ott falnak is lennie kell. Ideje van az egyházban a bezárkózás, az elszigeteltség felszámolásának, annak minden kockázatával. A nyitott ablakon ugyanis nem csupán a friss levegő, de a szennyeződés, a lárma is beáramlik. Mégis, a római katolikus egyház elmúlt négy évtizede – jelenét is ideértve – elképzelhetetlen lenne e nélkül az irányváltás nélkül.

A Luther Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent új, hazai evangélikus tanulmánykötet címe a fenti – lassan történelmi – háttér előtt még szembeötlőbb: Ablaknyitás – Keresztény önismeret falakon belül és kívül. A vonzó címlapon az Evangélikus Hittudományi Egyetemhez tartozó, szintén vadonatúj épületszárny kápolnájának színes ablakterve látható. Rajta benézve teológiai műhelyt látunk, doktori tanulmányokat folytatók és fiatal tanárok, lelkészek íróasztalát. „A templom falain belül” ízelítőt kapunk munkájuk eredményéből: miként igyekeznek feleletet találni „a mai kor aktuális kérdéseire a keresztény gondolkodás alapján”. Hogyan szeretnék megismertetni „az evangélikus tanítást időszerűen” azokkal, „akik felnőttként keresik a hitüket”. A gondos szerkesztés segítségével azt is figyelemmel kísérhetjük, mit és milyennek lát és láttat a mai evangélikus teológusnemzedék extra muros, a falakon kívül. Mert „nem jó jel a kereszténység jövője szempontjából, ha a teológia kiszorul a napi kérdések vitaköréből, és csak a templom falain belül, elkülönülten gondolkodik”. A vastag, bő négyszáz oldalas, nagyobb mérete ellenére kényelmesen forgatható, korszerű nyomda- és kötéstechnikával készült kézikönyvet tovább lapozva ablak nyílik a kereszténység alapkérdéseire a kortárs világban: a hit közölhetőségére, a természettudományok és a vallások párbeszédére, az istentiszteletre és az ünnepekre, a nemzedékeknek a gyülekezetben való együttélésére. A stílus változatos és gördülékeny, a nyelvezet megértése nem kíván komoly előképzettséget vagy szakértelmet. Egy-egy téma alapos, csoportban, bibliaórán történő feldolgozását – de az egyéni elmélyülést is – segíti a követhető tartalmi tagolás: a nyitó gondolatok, az ismétlőkérdések és a továbbvezető irodalom. A kötet használhatóságát mértéktartó lábjegyzetek, egyik-másik fejezetnél táblázat- és térképmelléklet, valamint fényképek könnyítik meg. Mintha még ezek az apró technikai megoldások is a német mártír teológustól, Dietrich Bonhoeffertől választott mottót akarnák igazolni: „Istent abban kell megtalálnunk, amit ismerünk, s nem abban, amit nem ismerünk; Isten nem a megoldatlan, hanem a megoldott kérdésekben akarja, hogy megértsék, megragadják őt…”

Az Ablaknyitás erre tesz kísérletet. „A megszólítás és bátorítás érdekében” szeretne „ismeretet, akaratot és bizalmat ébreszteni egy időszerű teológiai gondolkodás irányába, minden érdeklődő életében”. Egyszerre tanít megérteni és megragadni, hinni és gondolkodni. Vajon elérik-e céljukat e könyvvel a szerzők és az immár többkötetes rektor-redaktor? Munkájuk értelmét nem tompítja-e az egyik tanulmányíró kérdésként megfogalmazott egyházi diagnózisa: „Nagy múlt, fáradt jelen?” Tudjuk-e – a falakon kívül és belül egyaránt –, hogy csak a múlt ablakának a jelenre nyitása szavatolhat frissülő és frissítő jövőt? Olyat, amilyenről e könyv írói is – „a hibátlanság igénye nélkül” – álmodnak. Amelyben méltó helye van a templomnak és az imateremnek, a keresztény ünnepeknek és a hasonló jelzőjű erkölcsiséggel élt hétköznapoknak. Amelyben helye van a teológiának mint tudománynak és az egészséges, Krisztust követő pietásnak, a bonhoefferi átmérővel: „Istenről nem a határoknál, hanem a középpontban, nem a gyengeségekben, hanem az erővel összefüggésben, nem a halállal és a bűnnel, hanem az élettel és az ember javával kapcsolatban szeretnék beszélni. A határoknál jobbnak tűnik nekem, hogy hallgassak, és a megoldhatatlant hagyjam megoldhatatlannak. Az egyház nem ott van, ahol az emberi lehetőség csődöt mond – a határokon –, hanem a falu közepén.” Az Ablaknyitás című kötet megjelenésével új megvilágításba került, hogy Isten és egyház középponti kérdés – és nem csupán Bonhoeffer számára.

Bácskai Károly