A hét témája
Mit mondott Luther a halálról?
Az élet közepette…
Az élet közepette – mondotta Martin Luther doktor – a halál közepette vagyunk. Mert számos és halálos nyavalyáknak és vakeseteknek vagyunk alávetve: itt általveri magát valaki, más amott összerogy, sebekben fekszik megint más, mígnem elvérzik. Istenre van szükségünk minden órában, hogy megőrizzen és megtartson.
A haláltól nem kell túlságosan félni
Anno 1538. október 21-én Martin Luther doktor nyilvános intelmezést mondott a templomban, és igencsak megpirongatta mindazokat, akik megrémültek, amikor lábra kaptak a pestisről szóló mendemondák és lármák. Így szólt: – Az Úrban kell vigasztalódni, benne kell bízni, s mindenki maga foglalatosságában igyekezzék, és maradjon is meg abban. És ha felebarátjának segítségre, támaszra van szüksége, senki tőle meg ne vonja magát. Ne féljünk a haláltól annyira mód felett, mert megragadtuk az élet igéjét és az Urat magát, aki mivégettünk erőt vett a halálon.
Luther doktor vigasztaló beszédei kislánya betegségében és a temetésen
Amikor leánykája nagybetegen feküdt, Martin doktor azt mondta: „Nagyon szeretem őt, ám, jóságos Istenem, ha magadhoz akarod szólítani, nyugodt szívvel tudnám őt oldaladon.” És amint a kisleány az ágyában feküdt, azt mondta neki: „Magdalénácska, kisleányom, ugye szívesen itt maradnál apáddal, de csakolyan szívesen térsz meg ahhoz a másik atyádhoz?” A kisleány így felelt: „Igen, kedves apám, ahogyan Isten akarja.” Akkor így szólt az apja: „Bizony, kedves kisleánykám, a lélek kész, de a test erőtlen.” És elfordulván, ezt mondta: „Nagyon szeretem őt. Ha ilyen erős a test, milyen lehet a lélek?”
Mivel a ház asszonya nagyon elbúsulta magát, zokogott, sírt, Martin Luther doktor így szólt hozzá: „Kedves Kata, gondold meg, hová megy. Mert elmegy, és ugyan a hús és a vér húsolódik és vérzik természetek szerint, ám a lélek él és készen áll. A gyermekek nem disputálnak, amit mondanak nekik, azt el is hiszik. A gyermekek mindenben együgyűek; meghalnak fájdalom és félelem nélkül, vita nélkül, a halál megpróbáltatása nélkül, a testnek gyötrelmei nélkül: mintha csak elaludnának.”
A holtak feltámadásáról
„Fel fogok támadni” mondta Luther doktor, „és ismét beszélhetek majd veletek; ez az ujjam, amin a gyűrű van, újra meglesz, in summa, minden újból előkerül, mert írva vagyon, 2. Péter 3.: új eget és új földet várunk Isten ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Nem lesz üres vagy haszontalan kormányzat, azért mindenütt öröm és vigasság lesz; mivel az ég és a föld nem lehet akkor már meddő pusztaság.
Ha valaki vidám, akkor még egy kis fácska vagy egy szép virág, avagy bokor is megörvendezteti; viszontag ha szomorú, fákat aligha nézeget. Az ég és a föld megújulnak, és mi, hívők mindig együtt fogunk seregelni. Ha már itt mindannyian egyezségre lépnénk, nagy békesség lenne közöttünk, de Isten másként rendeli, háborúságok támadnak itt is, amott is, úgyhogy egyre sóhajtozunk és vágyakozunk az eljövendő hazába jutni, szintúgy a munkás földi létnek végét elérni.
Ha pedig a kiválasztottak örvendenek, bizonyos, hogy az elkárhozottak a legnagyobb szomorúságba, kétségbe hullanak. A lepergő leveleknek nincsen öklelő szarvuk; ki hallott már olyasmit, hogy egy hulló falevél valaki fejébe lyukat szakított volna? Azért a hitetlenek és az istentelenek megrémülnek tőle, de nem a keresztyének, mert ők megtalálják békességüket Krisztusban, viszontag az istenteleneknek sohasem lesz békességük.”
Más
Amikor az örök életről és annak öröméről volt szó, Martin doktor azt mondta: „Sokszor gondolkodtam rajta, de még nem jutottam a végére, mivel fogjuk akkor az időt eltölteni. Hiszen változás, munka nem lesz; nem fogunk enni, sem inni, semmi dolgunk nem lesz. Mégis, azt hiszem, hogy nézelődni lesz elég objectumunk. Azért Philipp nagyon szépen szólt: »Uram, az Atyát mutasd meg, az nekünk elég lesz.« Nagyon kedves objectumunk lesz, és éppen elég foglalatosság lesz nekünk.”
Az ítéletnap széjjelválasztja majd az igazakat az istentelenektől
„Az alkímiának igaz tudománya valóssággal a régi bölcsek philosophiája, s nékem fölötte tetszik, nemcsak haszna miatt, amit hajt a fémek megmunkálásával, szétválasztásával, olvasztásával és megöntésével, item, füvek, gyökerek és más effélék szublimálásával és desztillálásával, hanem allegóriája vagy titkos értelme miatt is tetszik, amely pedig igen szép, és ez az ítéletnapkori feltámadás. (…) Hasonlóképpen cselekszik Isten ítéletnapján a végítélet által, mert mintha csak tűzzel választaná, különböztetné, részeltetné szét az igazakat az istentelenektől. Az igaz keresztyének fölszállnak az égbe, s ott örökkétig élnek, hanem az istentelen kárhozottak, mint az aljadék és a seprő, megmaradnak a pokolban, és ott lesznek elkárhozva, s a halálban fetrengenek örökkétig.”
(Martin Luther: Asztali beszélgetések. Összeállította, jegyzetekkel ellátta és fordította: Márton László. Helikon Kiadó, Budapest, 1983. 154–162. oldal.)
Válogatta: G. A.