EvÉlet - Lelki segély

„Sokáig vívódtam azzal, hogy felkeressem-e Önt a problémámmal, hiszen nehéz megfogalmaznom kérdésemet. Hívő fiatalasszony vagyok, és néhány éve nagyon összebarátkoztam a szomszédasszonyommal. Eleinte a gyermeknevelés gondjairól, a divatról és egyéb női dolgokról beszélgettünk, de az utóbbi időben együtt forgatjuk a Bibliát is, és imádkozunk. Megdöbbenve tapasztalom ugyanakkor, hogy barátnőm nem szíveli, hogy rajta kívül mással is barátkozom. Észrevettem, hogy féltékeny rám, duzzog, hogyha nem érek rá vele foglalkozni. Előfordul, hogy érzelmileg zsarol ilyenkor, és hetekig kerül. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez a kapcsolat nem Isten szerint való. Mit tegyek, hogy a normális mederbe tereljem?”

Kedves Emma! Örülök, hogy végül is rászánta magát az írásra, hiszen az már a gyógyulás kezdete, amikor megfogalmazzuk magunknak békétlenségünk okát. Hívő keresztény ember számára természetes, hogy megvizsgálja: kapcsolatai vajon kedvesek-e az Úr előtt. A barátság nagyszerű dolog. Lélekmelengető tudni azt, hogy jóban-rosszban számíthatunk a barátunkra. Előfordul, hogy egy igaz baráttal mélyebb szeretetközösségbe kerülünk, mint egy-egy rokonunkkal. „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (17,17), és boldog az az ember, aki megtapasztalta már életében ennek az igének az igazságát. Sajnos a bűn még a legnagyszerűbb dolgokat is eltorzítja. Luther doktor mondta, hogy az „ördög Isten majma” – bizony az, hiszen mindent leutánoz, amit Isten tesz, de a dolgoknak a karikatúráját nyújtva félre is vezeti az embert. A látszólag egészséges és eleinte építő barátságból is lehet romboló erejű kapcsolat, ha eluralkodik benne az érzelmi függőség bűne. Ilyenkor az őszinte érzelmek torz megjelenési formáival találkozunk. Nem könnyű belátni, hogy ha olyan óriásira nő szemünkben emberi kapcsolataink bármelyikének a jelentősége, hogy már-már rabláncon tart és bálványunkká emelkedik, akkor az veszélyezteti az Istennel való harmonikus kapcsolatot.

Mik lehetnek a baráti kapcsolatban tapasztalható érzelmi függőség jelei? Nos, ha barátunk vagy barátnőnk nem ápol más baráti kapcsolatot, ha képtelen reálisan látni hibáinkat, ha feljogosítva érzi magát arra, hogy a nevünkben beszéljen; ha féltékenykedik és a birtoklás igényével lép fel irányunkban, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy kapcsolatunk rossz irányba mozdult el. Az egészséges barátság ugyanis önzetlen és szabad. Nem rekeszt ki másokat, hanem építő, gyógyító módon nyitottá tesz, és kiteljesít.

A függőségi baráti kapcsolatnak az a legnagyobb veszélye, hogy az egyik – vagy akár mind a két fél – egy embertől, és nem a Megváltótól várja el, hogy legalapvetőbb hiányérzeteit, a szeretet és a biztonság iránti vágyat kielégítse. Ha megértés vesz bennünket körül, amikor kitaszítottnak érezzük magunkat, és telve vagyunk keserűséggel, akkor nagyon hálásak vagyunk annak, aki meghallgat, és együtt érez velünk. Igaz, hogy Isten egymásra bízott bennünket, és tagadhatatlan, hogy jobban boldogul a kettő, mint az egy, de reménységünk forrása mégis az élő Isten, aki megteremtett minket, és gondot visel ránk; aki egyszülött Fiát küldte hozzánk a mi üdvösségünkre.

Kedves levélíró testvérem helyesen látja tehát, hogy baráti kapcsolatának vissza kell térnie a „normális mederbe” ahhoz, hogy Isten szerint való lehessen. Sajnos ez mégsem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Az érzelmileg függő viszony ugyanis látszólagos biztonságot ad, elégedettséggel tölti el az egyik vagy mindkét felet, ezért a kapcsolat felbontásának gondolata félelmet szül. Ráadásul a kapcsolat sok esetben nem is tűnik rossznak, bűnösnek. Sokan vallják, hogy ha szeretünk valakit, akkor bármi megbocsátható, amit vele teszünk. Hogy e mögött gyakran a partner manipulációja áll, azt már kevesebben veszik észre. Elismerésre méltó dolog, hogy Emma igyekszik a hit útjára vezetni barátnőjét; bizonyára jó érzést nyújt számára az is, hogy általa került közelebb az Istenhez. De mi a helyzet akkor, ha Ön lazítani kíván a baráti szálakon? Ha a barát egy kicsit is elfordul, Isten máris túl messzinek tűnik? Akkor végzünk Istennek tetsző, áldott missziói munkát, ha nem magunkhoz, hanem Jézus Krisztushoz igyekszünk kötni embertársainkat. Krisztusban lehetnek csak egészségesek kapcsolataink, őrá nézve tudunk szeretni, adni, megbocsátani egymásnak. Vele és benne vagyunk testvérek.

Tudja, kedves Emma, gyermekként és egészen kora ifjú koromig, addig, amíg meg nem tértem, én is nagyon szomjaztam az emberek barátságára. Tagadhatatlan, hogy egy-egy barátság az egész világgal felért a számomra. Nagyon fájt a hűtlenség, az árulás, mert a barátságot olyan szövetségnek reméltem, amely felbonthatatlan. Amikor megismertem Jézust, tudtam, hogy egyedül ő az igaz barát. Benne találtam olyan testvérekre, akikkel kapcsolatunk több, mint barátság: testvériség. Amelynek nem az az alapja, hogy mit várhatunk el egymástól, hanem az, hogy egy Atyánk van. Van egy eltéphetetlen szál. Azt szokták mondani, hogy a vér szava mindennél erősebb, de a mondás akkor szólna helyesen, ha a „lélek szavát” helyettesítenénk bele. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14)

Szeretnék néhány gyakorlati útmutatással is szolgálni Emmának ahhoz, hogy megtalálja a függőségből kivezető utat. Sajnos konkrét recepttel nem szolgálhatok – kérnie kell Istent arra, hogy munkálja ki Önökben a változást. Ha sikerül együtt felismerniük, hogy függőségi viszony alakult ki Önök között, vallják meg ezt Istennek bűnként. Ha nem, kérjék imádságban, hogy mutassa meg Isten azt, amin változtatniuk kell.

Emma! Annyi rászoruló, segítségre váró ember él körülöttünk! Nem lehetünk olyan önzők, hogy csak egy barát körül forgolódjunk. Szolgálni kell. A függőség körmönfont utánzata csupán annak, amit az Úr nekünk akar adni, amikor az emberekhez küld. Arra kérem Önöket, ne aggódjanak. Istentől elegendő időt és erőt kapnak, hogy mindezt megértsék és feldolgozzák! „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6)

Szőkéné Bakay Beatrix