Egyházunk egy-két hete

Két tornateremmel és öt tanteremmel bővült a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium épülete annak a 350 millió forint értékű beruházásnak köszönhetően, amelyből egy új épületszárnyat sikerült felépíteni. A költségeknek mintegy a felét a düsseldorfi székhelyű Hermann Niermann Közalapítvány finanszírozta, a fennmaradó részt pedig egy nyertes pályázatból befolyt összeg és az országos egyház támogatása tette ki. Az új épületszárny avatásán többek között részt vett Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés nemzetiségi ügyekért felelős alelnöke, valamint Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő.

Az ünnepi események már a hivatalos avatás előtt megkezdődtek: Uwe Stiemke, a Hermann Niermann Közalapítvány elnöke és Tölli Balázs, a líceum igazgatója a jó kapcsolat és a barátság jeleként elültetett egy körtefát az iskola udvarán. Az avatási ünnepségre az új tornacsarnokban került sor, ahol Tölli Balázs köszöntötte a nagyszámú vendégsereget. Köszöntőjében megemlékezett azokról – mindenek előtt Lampérth Gyuláról, a líceum korábbi igazgatójáról –, akik megálmodták és elkötelezetten támogatták az új épületszárny felépülését. Köszönetet mondott az alapítványi támogatásért is, hiszen anélkül elkezdeni sem lehetett volna az építkezést.

Uwe Stiemke beszédében elismerőleg szólt arról az erőfeszítésről, amelyet a líceum a német nemzetiségi oktatás területén tesz. 1996 óta követik figyelemmel a gimnáziumban folyó munkát, és úgy ítélték meg, hogy az alapítvány pénzét jó cél érdekében, jó helyre fektetik be. Az alapítvány fő célkitűzése ugyanis éppen az, hogy támogassa nemzeti identitásuk megőrzésében azokat a nemzetiségi kisebbségeket, amelyek elszakadtak az anyaországtól.

Firtl Mátyás elmondta, hogy a nyugat-dunántúli régióban a líceum az egyetlen olyan középfokú oktatási intézmény, amelyik felvállalta a német nemzetiségi oktatást. Az új épületszárny felépítése pedig azt bizonyítja, hogy a líceum nem fél a jövőtől, és mer tervezni.

Az üdvözlőbeszédek elhangzása után az egyházi szertartás következett. Az igehirdetést Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte, míg a liturgiában Jankovits Béla esperes, Vincze Katalin iskolalelkész és Menke Volker gyülekezeti lelkész vett részt. Az énekeket a gimnázium fúvóskvartettje kísérte, és énekkel szolgált az iskola kórusa is. Ittzés János magyar és német nyelven elmondott igehirdetésében – a házát kősziklára építő ember jézusi példázata alapján – arról szólt, hogy az ember életében páratlan fontossággal bír a jó alap. Aki az alap építésén akar spórolni, rosszul jár. Jézus szava az élet építményének semmi mással nem helyettesíthető alapja. Aki hallja, és engedelmeskedik Jézus szavának, az okos ember. A jól elvégzett munka az új líceumi épületszárnynak biztos fundamentumot vetett. Legyen a mi keresztény életünknek, jelenünknek és jövőnknek is ilyen biztos alapja azzal, hogy a mai világban is Jézusra építjük életünket, reménységünket – fejezte be igehirdetését a püspök.

Az avatás, imádság és áldás után Ittzés János és Uwe Stiemke átvágta a nemzetiszín szalagot, majd a diákok birtokukba vették a tornatermet. A líceum német színjátszó köre egy részletet adott elő A kis herceg című műből, majd sportbemutató következett. Tölli Balázs zárszavát követően a résztvevők elénekelték a német himnuszt és a magyarországi németek himnuszát, végül az új épületszárny folyosóján leleplezték a Hermann Niermann Közalapítvány nagyvonalú támogatását megörökítő emléktáblát.

Az ünnepség után rövid értékelésre kértük Uwe Stiemkét. „Hálás szívvel gondolok most Lampérth Gyula iskolaigazgatóra, akivel elindítottuk ezt a nagyszerű együttműködést – kezdte Uwe Stiemke. – Olyan volt ez a kapcsolat, mint egy útépítés. Ahogy haladtunk előre a munkával, úgy lett mindig könnyebb a járás ezen az úton. Jó partnerekre és – most már mondhatom – jó barátokra leltem itt Sopronban. Ezt bizonyítja az is, hogy eddig egymillió euró értékben nyújtott segítséget alapítványunk a líceumnak. A munka azonban itt nem áll meg. Az intézménynek még van egy felújításra szoruló épületszárnya, amelyben a számos, nagy értékű könyvnek – közöttük több ősnyomtatványnak – helyet biztosító régi könyvtár is található. Szeretnénk ezeknek a pótolhatatlan értékű könyveknek a védelmét is megerősíteni azzal, hogy modernizáljuk ezt a meglehetősen rossz állagú épületet. Az elvégzendő feladatokról már megkezdtem a tárgyalásokat Tölli Balázs igazgató úrral.”

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium