Evangélikusok

Meghalt a Király – de él a Király!

Él emlékezetünkben, él művében, és él Isten emlékezetében. Dr. Király László erdőmérnök, professor emeritus, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Bedő Albert szakmai emlékérem, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje és a Pro Silva Hungariae kitüntetés tulajdonosa 2004. július 25-én türelemmel viselt hosszú betegség után életének 75., harmonikus házasságának 50. évében szerettei körében, egy evangélikus rádiós istentisztelet hallgatása után csendesen elhunyt.

Elkötelezett és cselekvő hívő család tudatosan hitre jutott gyermeke volt. Az aszódi evangélikus gimnáziumból ment át nyolcadikban Pestre a „Fasorba”. Fizikatanára megtudva, hogy édesapja erdőmérnöki hivatását választotta, azt mondta: „Kár, ezzel a tehetséggel új Einstein lehetne.” Mikor egy lyukasórán egy tanárunk bizalmasai kívánságára és titoktartást kérve a teozófia tanrendszerét ismertette, Lacival ketten egymásnak ezt mondtuk: „Eszerint Jézus Isten Báránya, aki elvesz valamit az emberiség karmájából!”

Mikor sorozáskor megkérdezték tőle: „Maga is olyan vallásos, mint az apja?” – ezt felelte: „Csak szeretnék olyan lenni!” Párválasztásában megerősítette az aznap olvasott ige: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert annak ára sokszor felülmúlja az igazgyöngyöket!…” (Péld 31,10) Házasságukat Isten négy gyermekkel és hét unokával ajándékozta meg.

Erdészeti üzemegységvezető-helyettesi beosztásban dolgozott, majd erdőrendezéssel, fatermeléstannal és az ezzel kapcsolatos számítástechnikával foglalkozott; az utóbbiban világviszonylatban úttörő volt. Másfél évtizedig az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőrendezéstani tanszékét vezette. Szerénységét mutatja, hogy a „Ki kicsoda?” róla szóló szócikkének adatait a jelenlegi dékán, Mészáros Károly és érettségiző társa, dr. Vitális György búcsúztatójából kell kiegészíteni. Küzdelmes évei voltak.

Kedvenc időtöltése a szakmája volt. Nemcsak túrázni és hegyet mászni szeretett, de zenét hallgatni is, és érdekelte az irodalom és a politika. Míg betegsége engedte, 2002 őszéig tartotta a kapcsolatot fasori osztálytársaival. A pártállami rendszer felbomlásakor részt vett egy szigorú közerkölcsű, erős nemzeti érzésű osztálytársunk által kezdeményezett, szűk körű megbeszéléssorozaton is.

Súlyos betegségében nem lázadt Isten ellen, hanem keresztény hite megújult. Hitével a hazulról hozott reformátori krisztusi ökumenicitást is megtartotta.

Családi okból temették Pátyon, ahol csak református lelkész van, de hamvai fölött kereszt áll, s ravatalánál az Erős vár a mi Istenünket és több ébredési hátterű közös énekünket énekeltük.

A királyok Királya és urak Ura, akinek hűsége leghívebbjeiét is messze felülmúlja, a bűnösök Megváltója számon tartja őt is, és ama napon emlékezetéből előhíva új örök létformában fogja feltámasztani örök boldogságra. Nekünk pedig éljen emléke útmutatóként!

Dr. Zsigmondy Árpád