Egyházunk egy-két hete

A reformáció emléknapja az ősagárdi gyülekezet életében az idén kétszeresen is ünnep volt, hiszen október 31. délutánján iktatta be Szabó András esperes a gyülekezet egyhangúlag megválasztott új lelkészét, Szőkéné Bakay Beatrixot. A liturgiában a korábbi két lelkész, Győri János Sámuel és Szolga-Tőkés Sándor vett részt. Az esperesi prédikáció alapigéje az alkalom meghívóján levő ige (Jn 21,16) volt, míg a frissen beiktatott lelkész Jézus két példázatát (Mt 13,44–46) választotta szószéki szolgálata alapjául. A gyülekezet befogadó szeretete és az új lelkipásztor hálás öröme igazi ünnepet varázsolt a kicsiny, de gyönyörű Nógrád megyei templomba.

Szőkéné Bakay Beatrix az Evangélikus Élet Lelki segély rovatának vezetőjeként sokak lelkipásztora. Közeli munkatársunkról lévén szó, úgy döntöttünk, hogy új szolgálati helyére történt beiktatásának apropójából – tudósítás helyett – saját szavaival mutatjuk be őt olvasóinknak. Abban a taxiban „bírtuk szóra”, amelyet – noha még véget sem ért a templomi eseményt követő szeretetvendégség – Gödöllőről küldtek érte. A reformáció ünnepének estéjén ugyanis ő volt a körzeti rádió, a Másik Rádió kétórás élő műsorának a vendége.

– Nagy öröm számomra, hogy a műsor szerkesztő-műsorvezetőjének rám esett a választása a reformációról szóló adásban. Missziói lehetőségnek tekintem, hogy az éteren keresztül is hirdethetem az evangéliumot.

– Október a reformáció hava, de úgy tudom, hogy számodra személyes okokból is különösen kedves ez a hónap…

– Valóban így van. Házasságkötésünk évfordulója és kislányunk születésnapja is e hónapban van. Kilenc évvel ezelőtt szintén októberben volt a lelkésszé avatásom, és még abban a hónapban kezdetét vette gyülekezeti lelkipásztori munkám az első szolgálati helyemen, a Nógrádi Egyházközségben.

– A felmenőid között több lelkész is volt. Természetesnek tekinthetjük, hogy te is ezt a hivatást választottad?

– Egyáltalán nem. A kelenföldi gyülekezet tagjaként felnőve sok igei mag hullott belém, amelyek sokáig csak „pihenő állapotban” voltak. A középiskola befejezése után öt évig a Magyar Televízióban dolgoztam rendezőasszisztensként. Azonban különösen foglalkoztatott az a kérdés, hogy mi történik velünk a halál után. Azt elképzelhetetlennek tartottam, hogy annyi öröm és földi tevékenység után csak úgy megszűnjön létezni a lelkünk. A reinkarnációt viszont sohasem tudtam elfogadni, így szép lassan élő hittel kezdtem el az örök életet vallani, és Jézus Krisztust személyes megváltómnak elfogadni, követni. Ez érlelte meg bennem azt az elhatározást, hogy a teológiai akadémiát, illetőleg a lelkészi hivatást választom.

– Bea, milyen a te „belső szobád”? Hol és hogyan szoktál imádkozni?

– Számomra a folyamatos készülés állandó, élő kapcsolat az Úrral. Ugyanakkor nagyon sokat jelentenek a családi körben, hármasban eltöltött imapercek is. Az ősagárdi gyülekezetben a hívek őszinte szeretetét és közös imádságos alkalmainkat különösen nagy ajándékként élem meg, hiszen itt találtam olyan testvérekre, akikkel együtt tudunk imádkozni személyes gondjaink megoldásáért és a gyülekezet életéért is. Hálás vagyok Istennek, hogy ide vezérelt.

– Be kell vallanom, hogy személyes ismeretségünk kezdete óta – valahányszor csak találkozunk – mindig lenyűgöz az optimizmusod és az életvidámságod. Pedig bizonyára neked is voltak az életedben nehéz időszakok…

– Hiszem, hogy az Úristennek mindennel terve van. Egy haláleset, a gyász hittel való elviselése segít mások vigasztalásában. A szülői felelősség súlya megértőbbé tesz a hasonló cipőben járók problémáinak meghallgatása iránt. Az esetleges konfliktushelyzetek – hiszen a lelkész is ember – sokszor életünk átértékeléséhez vezetnek, segítenek a továbblépésben.

– Az általad felvállalt Lelki segély rovat beindítása óta szerkesztőségünk folyamatosan kapja a pozitív visszajelzéseket. A szakirányú tájékozódáson túl hogyan tudsz a hozzád fordulók legkülönbözőbb problémáihoz empátiával közelíteni?

– Lelkészi szolgálatomban – akár a gyülekezet, akár az újságrovat ennek a „terepe” – Jézus Krisztus a példaképem. Példamutató az ő végtelen szeretete és szelídsége, ugyanakkor az is, hogy mindig egyenesen és őszintén rávilágít egy-egy probléma forrására. Gyógyítás előtt mindig ki kell tisztítani a sebet, még ha ez fájdalmat okoz is.

– Gondolom, az új szolgálati helyeden sok új tervvel és nagy lelkesedéssel kezded a munkád. Vannak-e ezenkívül más jellegű elképzeléseid is a közeljövőt illetően?

– Valóban sok új dolgot szeretnék megvalósítani a gyülekezetben a már hagyományossá vált alkalmak mellett. Felkérést kaptam például egy irodalmi est megszerkesztésére. Szívesen eleget teszek a kérésnek, a műsort vallásos irodalmi művekből fogom összeállítani. Régóta tagja vagyok egy színjátszó társulatnak. Az ottani – különböző foglalkozású – tagok ilyen jellegű estjeinek egyike lesz az enyém. Mint minden mást, ezt a még szervezés alatt álló alkalmat is újabb missziói lehetőségként szeretném kihasználni.

– Szerkesztőségünk nevében sok erőt kívánok további szolgálataidhoz!

Boda Zsuzsa