Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 45 - Hiteles tanárok és másként gondolkodók a gimnáziumban

Evangélikusok

Hiteles tanárok és másként gondolkodók a gimnáziumban

Interjú Ónodi Szabolccsal

A Vörösmarty Mihály által nemes egyszerűséggel csak „Tündérországnak” nevezett Tolna megye egyik „szellemi végvára” a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium. Közvetve-közvetlenül hírnevét öregbíti a Péterfy Sándorról elnevezett oktatási díj is, amellyel egyházunk idén ennek az intézménynek az igazgatóját, Ónodi Szabolcsot tüntette ki.

– Lapunk olvasói nevében is gratulálok a kitüntetéshez, melyet az október 24-én rendezett protestáns kulturális esten adott át Önnek D. Szebik Imre püspök és dr. Frenkl Róbert országos felügyelő.

– Köszönöm. Ez az elismerés azért is közel áll a szívemhez, mert úgy vélem, a kollégáimat és magát az iskolát is minősíti. Egy igazgató egyedül nem tud jó iskolát „csinálni”, ehhez jó tantestületre is szüksége van. Jó tanárokra, akik önmagukat adják, akik hitelesek. Akiknek értékközvetítő szándéka formálja az intézmény szellemiségét.

– A gimnáziumban, illetve a kollégiumban tett rövid sétánk megerősíteni látszik a szavait. Aligha valószínű ugyanis, hogy a diákok mindenütt imitálták volna a vidámságot, a felszabadultságot. Vagy tévednék?

– Remélem, nem. Most épp a reformáció megünneplésére készülünk nagy izgalommal, mert nem a máshol szokásos módon emlékezünk erre az eseményre. Ugyanis abból kiindulva, hogy a reformerek – mondhatjuk – másként gondolkodók, ha tetszik, lázadók voltak, olyan embereket hívunk meg, akik a maguk területén érdekesek és különlegesek. A szellemiségről azt mondhatom, hogy véleményem szerint egy jó oktatási intézményben ugyanaz lehet a jelmondat a diákok és a tanárok számára egyaránt: tiszteletben kell tartani egymást. Fogalmazhatnék így is: amire szükség van, az a szeretetteljes közelítés a társ felé, legyen az akár pedagógus, akár diák. Iskolánkban, mely 2006-ban fogja ünnepelni kétszázadik születésnapját, ezt szeretnénk megvalósítani.

– Szeretet, aggódás és őszinte lelkesedés csendül ki a hangjából, valahányszor az iskoláról, illetve a gyerekekről beszél. A külső szemlélő számára „vérbeli pedagógusnak” tűnik. Mindig is erre a pályára készült?

– Igen. Családom többgenerációs tanárfamília. Három testvérem közül ketten is a tanári pályát választották. Édesapám francia–magyar, feleségem – hozzám hasonlóan – biológia, földrajz és testnevelés szakon végzett. Lányom is a testnevelési egyetemen szerzett diplomát, de jelenleg borügynökként dolgozik.

– Ha jól tudom, Ön is bortermelő.

– Hobbiborász vagyok, az Alisca Borrend tagja. Pincehelyen hatszáz négyszögöl szőlőnk van, amely több szempontból is fontos szerepet tölt be családunk életében. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeim innen hozták a szőlő és a bor szeretetét. Ha már megemlítettem, hogy a lányom mivel foglalkozik, hadd mondjam el azt is, hogy a fiam szőlész–borász szakot végzett… Ez a szőlő egyébként még arról is nevezetes, hogy minden évben itt rendezzük a Tolna megyei testnevelő tanárok évbúcsúztató ünnepségét. Egy ilyen alkalommal alakítottuk meg a Tolna Megyei Testnevelő Tanárok Egyesületét, melynek én lettem az elnöke.

– Ebben a minőségében, valamint a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének alelnökeként vélhetően többet tehet a mozgás és a sport népszerűsítése érdekében.

– E két dologra minden lehetséges eszközzel igyekszem felhívni a figyelmet. Meggyőződésem, hogy minden gyereknek születésétől kezdve nagy a mozgásigénye. Nagy hiba, ha ezt egy-egy pedagógus vagy egy-egy iskola nem látja be. Az egészség megőrzése mellett a sport – amint azt versenyeken induló diákok kísérő tanáraként átélhettem – hatalmas közösségformáló erő is.

– Apropó, közösség! A sportból vett hasonlatoknál maradva egy másfajta, de ugyancsak fontos „csapatot” alkotnak hazánk evangélikus gimnáziumai is. Országos találkozójuk megszervezése is az Ön nevéhez fűződik.

– Éppen az előbb említett, sportversenyekhez kapcsolódó tapasztalatok alapján merült fel bennem, miként lehetne egyházunk középfokú oktatási intézményeiben az evangélikus tudatot erősíteni. Úgy gondolom, a válasz kézenfekvő és egyszerű: közös élmények segítségével. Ezt szolgálja az evangélikus gimnáziumok országos találkozója, az EGOT, amelyet az első két alkalommal itt, Bonyhádon rendeztünk meg.

– Az országos kitekintés után térjünk vissza még egyszer a helyi szintre. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium a maga részéről mivel járul hozzá ahhoz, hogy minél színesebb legyen az EGOT közössége?

– Hatszáztíz tanulónk – közülük 283 kollégista – magas szintű oktatásban részesül. Különösen a természettudományos képzésre (matematika, fizika), valamint a nyelvoktatásra igyekszünk nagy súlyt fektetni. Emellett – az Arany János tehetséggondozó programban való részvételünknek köszönhetően – számítógépes ECDL-vizsga letételére és az érettségi mellé jogosítvány megszerzésére is van lehetőség.

Gazdag Zsuzsanna