A hét témája

A közelmúltban egy forgalmas főúton haladva egy perc alatt a következő három álló vagy mozgó reklámhordozó került a szemem elé ebben a sorrendben: „Egy életen át… – Jobb veled a világ – Tud ennél jobbat?”

Rohanó életünkben, megszokott útjainkat róva már fel sem figyelünk a minket körülvevő, színes, álló és mozgó reklámhordozókra, s üzenetük sem mindig jut el a tudatunkig. Engem most mégis elgondolkodtatott ez a három egymást követő, külön-külön talán semmitmondó, általánosságokat megfogalmazó reklámmondat. Nézzünk most keresztény szemmel e mondatokra, eltekintve eredeti céljuktól és hirdetőiktől, s néhány percig gondolkozzunk el azon, hogy mi, emberek is, vajon nem ilyen – néha álló, néha mozgó – reklámhordozók vagyunk-e. A kérdés csak az, hogy kinek vagy minek a reklámját hirdetjük életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel, vagy akár azok nélkül is egy adott helyzetben a minket körülvevő emberek között.

Egy életen át…

Nem tudunk ugyanis kibújni a bőrünkből, s bölcsőtől a koporsóig hordozzuk teremtettségünkben nyert külső-belső adottságainkat, képességeinket, tulajdonságainkat, esetleg korlátainkat. Ahogyan a párduc sem tudja megváltoztatni a foltjait, úgy mi sem szabadulhatunk meg önmagunktól (Jer 13,23). Ahogyan az ujjlenyomatunk azonosít az embermilliók között, úgy Alkotónk számára is testestül-lelkestül egyedi teremtmények vagyunk. Örülünk-e ennek, vagy egy életen át harcolunk mindezek megváltoztatásáért? Az ő terve ez: élteden át tartson erőd! (5Móz 33,25) Kinek a képét hordozzuk magunkon? Szinte már lehetetlen önmagunkra ismernünk, mert az évek során elszegődtünk egy jobban fizető, többet ígérő ügynöknek; az ő tarkabarka, rikító, de mégis színtelen és valótlan világának a reklámhordozójává váltunk? Dávid egész életén át azt tette, amit helyesnek lát az Úr (1Kir 15,5), s megtapasztalta, hogy egész életen át tart a kegyelme (Zsolt 30,6).

Jobb veled a világ

Ezt a kijelentő mondatot el tudjuk-e mondani belső meggyőződésből, megtapasztalásként is? Tudjuk-e mondani azt is, hogy „Uram, csak veled jobb ez a világ is, meg az is, amelyik a mi számunkra is végtelen és időtlen lesz”? Vagy veled, vagy nélküled. Mert a harmadik variáció: veled, de nélküled, Uram, csak fából vaskarika, lehetetlenség, még ebben a lehetetlent nem ismerő világban is! S ha azt is elismerjük, hogy az élet örök, akkor az előbbi reklámmondattal együtt örök igazság birtokába juthatunk: egy örök életen át jobb veled a világ, már ez is, és majd az is; mert mindkettő a te világod; hiszen hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta (Zsid 11,3).

Tud ennél jobbat?

Az előzőek ismeretében így is érthetjük e kérdést: az egy életen át tartó és Istennel jobb világnál ismerünk-e jobbat? Az emberek Isten nélkül is tűrhetően berendezték ezt a földi világot maguknak; de mégis, ki ne tudna ennél még jobbat elképzelni?! Vagy kikapcsoljuk a fantáziánkat, és csak elfogadjuk Gazdánk ígéretét: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)

Mára elfogytak a reklámok, de megmaradt a kérdés: keresztényként én Krisztust „imitálom”-e, az ő követője, hírvivője vagyok-e testestül-lelkestül? A közelmúltban olvashattuk Tóth Árpád gyönyörű megfogalmazásában a választ: „És győztes távlatokba néz / Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom” (Isten oltó-kése).

A reklámtáblák üzenetén elgondolkozva megállapíthatjuk, hogy végső soron mindegyik a gazdájának végez hírverést. Most ezek a reklámhordozók csak ezt kérdezik: én milyen reklámot hordozok?

–i –s