A hét témája

Szavak, szavak, szavak. Áradnak, zubognak, ömlenek ránk mindenhonnan. Rám ordít a reklámfelirat, amelynek ez az „üzenete”: „Engem vegyél, én vagyok a legjobb, velem szép, egészséges, trendi leszel, nélkülem elveszett ember vagy.” Üvölt a fülembe a rádió, esténként a tévé harsogja a politikusok újabb és újabb mesés ígéreteit, melyeknek szavatossági ideje pár másodperc. Romlandó termék lett a szó!

Észrevették már, milyen áporodott szag árad bizonyos mondatokból? Milyen lehangoló lenne végigmenni egy olyan végkiárusításon, amelyen díszes csomagolásban kínálnák nekünk anyanyelvünk egyes szavait! Szépen megkomponált kirakatból harsogná a felirat: „50%-os leárazás! Alig használt szóösszetételek és tagmondatok féláron elvihetők!” Bent a boltban vállfákon, agyonkoptatottan lógnak a kifejezések. Ha a vásárlók között szétnéznénk, senkit nem érne meglepetés. Egyesek boldogan turkálnak könyékig a száz forint alatti szavak dobozában, és üdvözült mosollyal emelnek ki efféle darabokat, mint „árleszállítás”, „olcsóbb lakáshitel”, „csökkenő munkanélküliség”, „növekvő fizetések”. Külön polcon tárolják a családi kiszerelésű szavakat: „vacsorára itt leszek”, „persze, drágám, én is szeretlek”. Az egyik sarokban ádáz harc dúl két vásárló között az „én soha nem csaltalak meg” és a „hűséges vagyok hozzád” feliratért. Odébb boldogan csap le valaki a „majd hívlak” és az „értesítjük a munkalehetőségről” című darabra. „Csak igényeseknek” felirat hirdeti az exkluzívabb árut: „holtomiglan-holtáiglan”, „Isten színe előtt fogadom”. Egy eldugott sarokban a felismerhetetlenségig elnyűtten bújnak meg a szent klisék: „a mi szívünkben”, a „te életedben is”, „szívünkben szétáradó szent öröm”. A boltból kijövők örömmel szorongatják olcsón vett szavaikat, és csak koptatják, koptatják tovább őket boldogan.

Most joggal kérdezhetik, hogy miért nem örülök az örülőkkel. Csak azért, mert inkább a sírókkal sírok. A megcsaltak, becsapottak, átvágottak ezreivel, százezreivel. Azokkal, akik a tizedik állásinterjú után is azt hallják, hogy „majd értesítjük”, azokkal, akik a megígért fizetésemelés reményében megint nem érnek haza vacsorára. És szomorkodom azokkal, akik hiába várják a holtomiglant ígérő párjukat, mert már megint közbejött valami a családi program idejére. Baj lenne a szavakkal? Nem, kérem, ők nem tehetnek semmiről; velünk, felhasználókkal van probléma. Milyen büszkék vagyunk arra, hogy remekül kinőttünk az állatvilágból, és nem átalljuk példaként említeni az emberi beszédet, amely a teremtett világban egyedül Isten és az ember privilégiuma. Emlékszik még valaki arra, hogy Isten a szavával teremtett, és amit alkotott, az igen jó? Mi is teremthetünk: viszályt, pletykát, hazugságot, megalázást, szidalmazást, boldogtalan kölköket és felnőtteket. De gyógyíthatunk, simogathatunk, dicsérhetünk, kiegyensúlyozott gyerekeket is nevelhetünk… A választás a miénk.

Jánosi Vali