A hét témája

Gyanútlanul ülök a moziban – a filmre várva –, amikor hirtelen rám üvölt egy különös reklám. A legmodernebb hangtechnika a lélegzetet is belém fojtja, nem hagyva esélyt sem a gondolkodásra, sem a választásra. Aztán egy érzéki hang a következõ szavakkal csábít bûbájosan: „Lustaság, bujaság, kapzsiság, falánkság, irigység, bosszú, hiúság. Édes kísértések.”

Ki hinné, hogy a vásznon eközben jégkrémek különbözõ fajtáit látjuk? Mert én talán még (rém)álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd a hét fõbûnnel jégkrémet akarnak eladni nekem. Bár a bujaság már eddig is fontos és kitüntetett szereplõje volt mindenfajta hirdetésnek, azért a fõbûnökkel népszerûsíteni valamit: mégiscsak túlzás. Ez már egy kicsit sok(k).

Persze legyinteni kellene most is: ugyan már, ez csak egy poén! Mert ha nem legyintünk, akkor valaki biztosan megjegyzi – mert elõbb-utóbb valaki mindig megjegyzi –, hogy „ejnye, ezek a keresztények sosem értik a viccet!”

A viccet történetesen értjük. Csak nem mindig szeretjük. Különösen nem akkor, amikor olyan fogalmakkal játszik a média, melyek nemcsak sértik a vallásos embereket, hanem kifejezetten veszélyesek. Ma a hét fõbûnnel menõ reklámozni, holnap már nyilván a test többi kívánsága lesz a vagány: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bálványimádás, varázslás, harag, önzés, széthúzás, gyilkosság, részegeskedés és ezekhez hasonlók (Gal 5,19-21).

A legnagyobb baj ezekkel a „biblikus poénokkal”, hogy az ilyen trükkökkel kihúzzák a fogalmak méregfogát. Ha a jégkrémfajták neve azonos a fõbûnökkel, akkor a szavak tartalma összemosódik: nevetségessé, bolondossá válnak. Új érzelmeket, új gondolatokat kötünk hozzájuk, eredeti jelentésük pedig teljesen feledésbe merül. (Így például az irigységrõl nem egy önzõ, más javait és sikereit megkívánó ember jut majd az eszünkbe, hanem egy ízesítés.)

Mi köze van a hét fõbûnnek – a falánkságon kívül – az édességhez? Körülbelül annyi, mint Isten templomának a bálványokhoz (2Kor 6,16). Miért kozmetikázzák jópofává az ember visszataszító cselekedeteit, amelyekkel pokollá tesszük egymás életét? Nem állítom, hogy mindez azért történik, mert „holnap vége a világnak”. De annyit azért kérdeznék – ha már egyszer az alkotók ennyire ragaszkodnak a biblikus nyelvezethez –, hogy miért nem a Lélek kilenc gyümölcsével hirdetnek? Hiszen az a bûbájos, érzéki hang mondhatná azt is: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Gal 5,22-24).

Ördög tudja!

De biztos, hogy nem azért választották inkább a fõbûnöket, mert csak hét jégkrémfajta van.

Andriska János