Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 47 - Reformáció ünnepe Erdélyben

Keresztutak

Reformáció ünnepe Erdélyben

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház ünnepi úrvacsorai istentiszteletet tartott a reformáció napján a Brassói Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye szervezésében Pürkerecen, a Barcaság egyik legrégebbi, 1883-ban épült templomában. Az alkalmon közel kétszázötvenen vettek részt.

Az istentiszteleten az első oltári szolgálatot Székely Levente tatrangi és Rab Gyula zajzoni lelkész végezte, igét hirdetett Adorjáni Dezső Zoltán püspök, aki prédikációjában kiemelte a hagyománynak, az etnikai hovatartozásnak és az identitástudatnak a fontosságát, de ezeknél is fontosabbnak nevezte a hitet. Rámutatott, hogy az egyház nem lehet múzeum és nem lehet relikvia, amelyet csak megcsodálunk, mert régi és talán szép is, hanem – főként most, a 21. században – élő közösségnek kell lennie: mozgó, működő, gyarapodó, bátor, missziózó, szerető közösségnek. A püspök felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a reformáció nem forradalom és nem vallásújítás volt, hanem az apostoli hit visszahelyezése és visszaalakítása, illetve Krisztus visszaállítása a keresztény hit középpontjába, hiszen az egyház feje, középpontja és ereje Krisztus Jézusban van.

Az igehirdetés után a helyi lelkész, Mátyás Lajos köszönetet mondott a nemrégiben beiktatott püspök szolgálatáért, Zelenák József püspökhelyettesnek pedig azért, hogy erre az alkalomra a pürkereci templomot választották. Az istentiszteletet a gyerekek éneke, az ifjak szavalata és a kórus dalai tették ünnepélyesebbé. Az istentisztelet végeztével a sepsiszentgyörgyi Mikó Lőrinc Református Kollégium evangélikus történelemtanára, Rab Sándor tartott érdekes előadást a reformációról, illetve annak előzményeiről és fejleményeiről.

Az ünnepség a tatrangi kultúrotthonban folytatódott, ahol a pürkereci néptánccsoport – Mátyás Etelka pürkereci lelkészfeleség vezetésével – szatmári táncot és dalt, illetve csángó legénytáncot, „boricát” adott elő az egybegyűltek nagy örömére.

Fehér Attila