Kultúrkörök

A földre ráborul egy mély igézet,

Jézus lehunyja nagy, sötét szemét:

Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.

(Juhász Gyula)

Csodálatos kis könyvet kaptam a napokban. Mint egy kis ékszerdoboz, tele igazgyönggyel: magyar költők istenes verseivel. A legszívesebben mindegyikből idéznék. Milyen jó lenne, ha ezek a drága gyöngyszemek szétgurulnának, és sok-sok, a szürke mindennapokban elfásult szívbe – ha csak néhány percre is – örömet, biztatást vinnének, mint ahogy Berda József írja címadó versében:

„Lelkem! érzed-é? virágbanyíló bimbó

vagy már, kit a nap áldott verőfénye

csókol s érzi, valaki vigyáz rá (…)”

A könyvecske belső tartalmára – finom, bársonyos tapintású, sötétzöld borítóján – egy szál, aranyos vonalakkal megrajzolt gyertya fénye világít.

„Az te nagy nevedért tarts meg én Istenem,

Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem,

Hallgasd meg már sok imádságimot uram énnekem,

Ne feledkezzél teljeséggel így el én felőlem (…)”

Így szól hozzánk évszázadok távlatából Balassi Bálint (1551–1594), a Bors nemzettség leszármazottja, kora fékezhetetlen vitéze, a nemzeti líra első megszólaltatója. Ezzel a versek válogatója el is búcsúzik a messzi múlttól, s inkább a közelmúlt, saját kora költőinek alkotásaiban keresi a hitet. Azt az érzést, amely oly csodálatos, oly tiszta egyszerűséggel jelenik meg Ady Endre soraiban:

„Uram, adj csöndes éjt,

Nyugodalmas, nagy éjt

A te vén gyermekednek,

Beteg, rossz gyermekednek.”

Hogyan önti versbe a fenti érzést Mészöly Dezső?

„Az ősz megérint – és lehull kezem.

S hány kéz lehull itt – jaj – nem lát a szem mást!

De Egyvalaki van, ki mind e hullást

– túl vak homályon, sűrű fellegen –

örök kezében tartja szűntelen.”

Áprily Lajos A túlsó part felé című versében így fejezi ki hasonló gondolatait:

„Egy-két hullámcsapás csupán még

s a túlsó partra érkezem

s az evezőt lassan, szelíden

kiejti lankadó kezem.”

Somogyváry Gyula (Gyula diák) – akinek az első világháború történetét megörökítő, nagy sikerű könyvei a közelmúltban jelentek meg új kiadásban – kitűnő költő is volt. A második világháború poklában vesztette életét. Ebben a hagyatékában talált költeményében az oltár elé hívja olvasóit:

„Ó jöjjetek, csak jöjjetek,

hozzátok el könnyetek

ti sírók és szomorkodók!

Itt megtalálja lelketek,

mert itt lebeg felettetek,

az isteni Vigasztalót.”

S milyen őszintén mondja Pilinszky János:

„S aki egy vánkosra borulva

nem érzi magát egyedül:

valóban nincsen egyedül.”

Igen jó összeállítás Lothringer Miklós válogatása a budapesti Auktor Könyvkiadó szép, a tartalomhoz méltó kiadásában. Költőink – Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Dsida Jenő, Nemes Nagy Ágnes, Bella István, Reviczky Gyula és a többiek – hittel gazdagított, finom vonalú verseiből még sokat (és sokszor) kellene idézni. A szép, lélektől lélekig ható idézeteket zárják az erdélyi költő, Reményik Sándor sorai:

„Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Uram, lesz még találkozásom Véled.”

Schelken Pálma