Élő víz

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Szentháromság ünnepe után az utolsó héten, örök élet hetében az Útmutató reggeli igéi Isten örökkévaló országába engednek bepillantást, ahol színről színre láthatjuk őt s a Bárányt; az odavezető útról is szólnak. Mi és ki az örök élet? Az istentisztelet bevezető igéjének válasza: „…az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23); s azt is tudjuk, hogy „ő az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20). Az Emberfiának napjáról Luther ezt írja: „Ez a nap, az új ember, az új ég és föld kinyilatkoztatásának napja, örömnap az (egy!) egyház számára, amelyre sóvárogva vár Isten népe. Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs kész, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért, s Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” S így a vőlegény megérkezésekor – a hit olajával lámpásainkban – bemehetünk a menyegzőre. De addig is érvényes Jézus figyelmeztetése: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) A tónuson ülő Úr, a „Vagyok” mondja: „Íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5) Ő, aki „legyen” szavával megteremtette a mindenséget, ő hozza létre az új világot is, amelyet a győztesek örökölhetnek. Ki lehet győztes? Aki Krisztus váltságát elfogadva hozzá mindhalálig hűséges marad! „Mózes, az Úr szolgája” nem mehetett be az ígéret földjére, és Isten „eltemette őt a völgyben” (5Móz 34,5–6). De beszélgetett Jézussal (Mt 17,3), s mi is találkozni fogunk mindkettőjükkel az örökkévalóságban! Luther így tesz bizonyságot a 475 éve megjelent Kis kátéjában: „Hiszem, hogy az én Uram magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Őalatta éljek!” S „akik általa hisztek Istenben, (…) hitetek Istenbe vetett reménység is legyen”– írja Péter (1Pt 1,21). Ha hitünk alapja egyedül Jézus Krisztus, kegyelemből megmenekülünk az ítélet napján, de „hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni” (1Kor 3,13). Pál arra tanít minket, hogyan végezzük ezt a munkát, az evangélium hirdetését szóval, imádsággal és egész életvitelünkkel: „…legyetek kitartóak, és legyetek éberek (…). Bölcsen viselkedjetek…” (Kol 4,2–6) Urunk halálával kettéhasította a kárpitot, és így szabaddá vált az út a szentek szentjébe, az Atyához az ő megváltottai számára, akik nem csak múlt időben tudják elmondani: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) A szentek szentje tökéletes kocka alakú volt a földön, a szent sátorban; hasonló lesz a mennyből alászálló szent város, az új Jeruzsálem is, teljesen tökéletes, „mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. (…) csak azok [juthatnak be oda], akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,22.27) Az egyházi év utolsó napjának utolsó kérdése: „Hol töltöd az örökkévalóságot?” Találkozzunk „a trónnál, angyalok közt állva”! (EÉ 493,3)

Garai András