Oratio oecumenica

Mi Atyánk! Hálát adunk neked, hogy így szólíthatunk, és kérhetünk téged Jézus Krisztusért, akiben váltságot szereztél a Golgotán. Nagyon rászorulunk erre a váltságra, hiszen meg kell vallanunk, hogy életünk egyre jobban telítődik a mindennapok feladataival, gondjaival, lázas rohanásával, és az idő elszalad előlünk. Már csak futólag gondolunk rád, vagy inkább csak szemráhányásokat teszünk azért, mert a dolgok nem kívánságunk szerint alakulnak. Bocsásd meg, hogy amikor beszélni szeretnél velünk, és igédben mondani kívánsz nekünk valamit, akkor sincs időnk, hogy igazán elcsendesedjünk előtted, és a szívünkhöz szólhass. Mi pedig leginkább csak panaszainkat és kéréseinket mondjuk el neked – azokat is csak futólag.

Köszönjük, Urunk, az új egyházi esztendőt, az advent meghitt lelki lehetőségeit, amelyekkel szeretnél kiragadni bennünket zaklatott életritmusunkból, és szeretnéd, ha készülhetnénk a karácsonyra.

Szeretnénk arra kérni téged, hogy az idei advent valóban a te jöveteled várása lehessen számunkra Krisztusban, hiszen nemcsak egyéni életünk, de egész, reménytelenül békétlen, sok feszültséggel, gyűlölettel, háborúval, népirtással, terrorral terhelt világunk számára te vagy az egyetlen élő reménység.

Könyörgünk népünk, hazánk egységéért, egyetértéséért is! Bárcsak ne a pénz, hanem a mindenkor tőled való szeretet vezérelné népünket sorsfordító és mindennapi döntései során!

Bocsásd meg egyházadnak, hogy emberi lehetőségekben és nem a te ígéreteidben bízik. Szeretnénk, Urunk, ha nemcsak akkor jönnél majd, amikor hatalommal és dicsőséggel megérkezel, hanem ma és holnap is közelednél felénk gyermekeidnek tett ígéreted szerint, hogy velünk leszel minden napon a világ végezetéig. Ámen.