Keresztutak

Médiaműhely – Ahogy láttuk…

A Róma melletti Castel Gandolfóban november 5–7-én rendezték meg második alkalommal a nemzetközi NetOne kongresszust a Fokolare mozgalom keretében. A rendezvényen közel nyolcszáz médiaszakember, diák és számos érdeklődő vett részt. A Fokolare mozgalom Chiara Lubich vezetésével a második világháború után alakult, és ma már negyvenkét országban van jelen. Magyarországra az 1960-as években érkezett. Időközben közel tízezren kapcsolódtak a mozgalomhoz a katolikus egyházon kívül számos más felekezetből, valamint kulturális és nemzetközi szervezetek tagjai közül is.

A mozgalom az egység és az egyetemes testvériség megvalósítását tekinti legfőbb céljának. A találkozónak A csend, a szó és a fény – Lehet-e a kommunikáció és a média pozitív társadalomalakító tényező? címet adták. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció Tanszékéről egy kisebb csoport vett részt a kongresszuson, amelyre – evangélikusként – nagy lelkesedéssel készültem magam is. Szerettem volna hallani a médiával kapcsolatos legújabb hírekről, és szakmai tapasztalatot is kívántam szerezni. Nagy meglepetésemre sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.

Luca Bernabei olasz producer egy kerekasztal-beszélgetésen ezzel kezdte a felszólalását: „Krisztus a legnagyobb kommunikátor!” Ezt a mondatot ma már sokan ismerik, sőt talán túlságosan sokszor használjuk, mégsem gondolkodunk el eléggé mélyen az üzenetén. Mit is értsünk ezen? Krisztus élő szóval hirdette az igét, tanított, beszélt az emberekkel – kapcsolatot teremtett velük. Prédikált többezres tömegeknek, megtérítette őket, de beszélgetett a gyerekekkel, rokonaival, a bűnös asszonnyal, zsidókkal és nem zsidókkal, gazdagokkal és szegényekkel egyaránt. Mondhatjuk úgy is, hogy kapcsolatot teremtett az akkori társadalom minden rétegével. Azóta sem élt a földön senki, aki ilyen hatékony lett volna, és ekkora meggyőző erővel rendelkezett volna, mint ő. Luca Bernabei hangsúlyozta, hogy a kommunikáció alapja a szeretet.

Ma, amikor oly sok kommunikációs eszköz áll a rendelkezésünkre, elfelejtettünk kommunikálni. Egy felmérés szerint Magyarországon jelenleg csaknem minden háztartásban van legalább egy televízió. A tömegkommunikációs eszközöket összeségében nézve minden háztartásban legalább három-négyféle megtalálható belőlük (rádió, televízió, videó, internet, telefon, fax stb.). Chiara Lubich asszony szerint ennek ellenére a kommunikáció sötétségét éljük. Sokszor a családon belüli információcsere a leggyengébb: keveset beszélgetünk egymással. Ezt az űrt a televízió tölti be manapság.

Magyarországon a televízió a legnagyobb és leghatékonyabb tömegkommunikációs eszköz. Nagyon fontos az, hogy a televíziót ne csak nézni, hanem használni is tudjuk. 2000-ben az AGB Hungary felmérése szerint a 4–12 év közötti gyerekek több mint napi három órát nézték a televíziót. Ez az adat 2004-ben már három óra ötvenkét perc volt. Idén a gyerekeknek szánt műsorok aránya 4,2%, ebből a ténylegesen megnézett gyerekműsor 2,7% volt. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek által a tévé előtt töltött csaknem négy órából csupán harmincnyolc percet tesznek ki a kizárólag gyerekeknek szánt műsorok.

Mivel a gyerekek kritikai érzéke alacsony, és döntéseiket általában érzelmi alapon hozzák, sokkal jobban befolyásolhatóak. Az már bizonyított tény, hogy a televízióban látott erőszak negatív hatással van a fejlődésükre. Egy 1998-ban végzett felmérés szerint Magyarországon a televízióban látott műsorok 67%-ában legalább egyszer megjelenik egy-egy erőszakos jelenet. Az agresszió időtartamát tekintve az animációs filmek álltak a lista élén, és ezeknek a filmeknek a 28%-a kifejezetten gyerekeknek szólt.

Hazánkban a médiatörvény megalkotásával szabályozták azt, hogy a sugárzott műsorok milyen korosztálynak ajánlottak. Ezt akusztikus és piktogramos jelekkel is a nézők tudomására kell hozni. Ez viszont nem elég ahhoz, hogy a gyerekeket megvédjük a számukra káros műsoroktól. Felül kellene bírálni családon belül is a televíziónézés tartalmát és időtartamát. Fontos, hogy a látottakat a szülők megbeszéljék a gyerekkel. Ez sokkal lényegesebb, mint az előbb említett szabályozás, hiszen a gyerekek – megfelelő tapasztalatok hiányában – nem tudnak reálisan mérlegelni. Az is fontos, hogy az ő szintjükön tudjunk kommunikálni. Sunta Izzicupo producer a konferencián elmondta, hogy gyerekeivel a reklámokat is együtt nézik, majd beszélgetnek róluk. Mivel a reklámok célja a meggyőzés, fontos, hogy a gyerekek megértsék ezt a szándékot, és tudjanak olvasni a sorok között.

Meg akarjuk menteni a bálnákat, a kutyákat és az erdőket, de eközben elfelejtjük a saját gyerekeinket. Pedig vigyáznunk kell rájuk, mert ők lesznek az új nemzedék. Több figyelmet kell szentelnünk arra, hogy miként nézzük a televíziót. Tudnunk kell kezelni a káros hatásait, és a gyerekeinket is fel kell készítenünk annak érdekében, hogy ne okozzanak kárt bennük a különböző műsorok. Csak a megfelelő módon kell használni – így a mi érdekeinket szolgálja majd.

Zombory Anikó