Keresztutak

Médiaműhely – Ahogy látták…

Evangélikus egyház és modern média – hogyan illik össze a kettő? Ezzel a kérdéssel az Erlangen-Nürnbergi Egyetemen egy teljes teológiai tanszék foglalkozik. A Johanna Haberer vezette Keresztény Publicisztikai Intézet az újságíróképzés lehetőségét kínálja a teológia szakos hallgatók, köztük – jó néhány esztendeje – magyar teológusok számára is.

Dr. Fabiny Tamás lelkész és újságíró Erlangenben szerezte doktorátusát. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) docense a tavalyi év nyári félévében tartott előadást a Keresztény Publicisztikai Intézetben. Beszámolt a Duna Tv vallási szerkesztőségében végzett munkájáról és arról, hogy miként készítik az egyházzal és a vallással kapcsolatos anyagokat. Haberer és Fabiny egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a jövőben is ápolni kell.

A szót november első hétvégéjén tett is követte. Hat erlangeni publicisztika szakos hallgató – Daniel Meier tudományos munkatárs kíséretében – a magyar fővárosba utazott egy kisbusszal. A csapat Fabiny Tamás és az EHE meghívására érkezett Budapestre azzal a céllal, hogy írásban is megpecsételje, és nyomatékosabbá tegye a két intézmény közötti együttműködést. A közösen eltöltött négy nap a kölcsönös ismerkedés, a tudományos tapasztalatcsere, valamint a kulturális programokon való részvétel jegyében telt.

A „virtuális gyülekezet”

Haberer professzorasszony elsősorban azért látogatott Magyarországra, hogy közelebbről megismertesse hallgatóival a média azon területét, amellyel az utóbbi időben intenzívebben foglalkozik: a televíziós istentiszteletek világát. Az elmúlt évek során szerzett tapasztalataira alapozott, filmrészletekkel színesített előadásban számolt be az EHE hallgatói előtt az egyháznak a német közszolgálati televízióban betöltött szerepéről és jelentőségéről.

Vasárnaponként a két német közszolgálati csatorna (ARD, ZDF) váltakozva közvetít evangélikus istentiszteleteket és katolikus miséket. Habár a ’80-as évek óta a kereskedelmi adók programjai konkurenciát jelentenek a vallási műsoroknak, a televíziós istentiszteletek nézőinek száma az elmúlt húsz esztendőben mégis megháromszorozódott, és ma több mint egymillió főt számlál – igazi sikertörténet! De mit is jelent itt valójában a „néző” szó? A legtöbben azok közül, akik vasárnaponként bekapcsolják a televíziót, nyitott énekeskönyvvel a kezükben „vesznek részt” az istentiszteleten. A jelenséggel kapcsolatosan Haberer a „virtuális gyülekezet” fogalmát használta. Ne becsüljük alá az egyházi életben való részvételnek ezt a formáját sem, mely sokak számára az egyetlen kapcsolatot jelenti az egyházzal.

A médiamunka az egyház számára is fontos. A nyilvánosság előtti megjelenés azért is lényeges, mert a tévécsatornák programjának összeállításáért felelős szakemberek arra törekszenek, hogy egy-egy adás a németországi protestantizmus sokszínűségét ábrázolja. A televízióban az egyház ezenkívül a „hang nélküliek”, vagyis a szólás lehetőségétől elzártak szószólója is – például abban az esetben, amikor az istentiszteletet egy női börtönből közvetítik.

Egyházi média a kommunizmusban

Egy további előadás a kommunizmus idején végzett médiamunkával foglalkozott. Daniel Meier asszisztens hangsúlyozta, mennyire fontos szembesülni ezzel a korszakkal. Hallgatói – kelet- és nyugat-európai egyetemisták – a referátumot követő beszélgetés során megosztották egymással a témával kapcsolatos, személyes tapasztalataikat is.

Az egykori keleti blokk országaiban az egyház többé-kevésbé nemkívánatosnak számított, ugyanakkor az egyes államok tekintetében nagy eltérések mutatkoznak. Az NDK-ban megjelenhettek különféle egyházi újságok, akár a halk és finom kritikai hangot sem nélkülözve. Az egyházi sajtó által létrehozott „ellennyilvánosság” az 1989-es békés forradalom eseményeiben meghatározó szerepet játszott.

A jövő perspektívái

A Duna Televíziónál tett látogatás során Fabiny Tamás a vallási szerkesztőségben végzett tevékenységéről beszélt a német vendégeknek. Különösen nagy hatást tett a látogatókra a stúdióban folyó munka, ahol a szerkesztő digitális technika alkalmazásával épp az utolsó simításokat végezte egy riporton. Az anyag a vidéki Magyarország életét mutatja be egy lelkész szemszögéből, aki autójával falvakon utazik át, és nem ritka, hogy egy-egy helységben csak két embernek tart istentiszteletet. A televízió képernyőjén történetek, emberi életek elevenednek meg és kerülnek reflektorfénybe.

A hittudományi egyetemen Fabiny rendszeresen tart médiaszemináriumokat. Szeretné, ha az intézményben végzett publicisztikai munka intenzívebbé válna; ennek érdekében Erlangenben szerzett tapasztalatait is felhasználja. Reményei szerint – az erlangeni példát követve – Magyarországon is létrejöhetne egy publicisztikai intézet. Azt mindenestre már tervezik, hogy hamarosan egy magyar diákokból álló csoport utazik Bajorországba.

Simon Kramer és Nadia Ambros (Fordította: Gazdag Zsuzsanna)