A hét témája

December a népszavazások hónapja. Az elmúlt évtizedekben nemegyszer határoztak sorsdöntő kérdésekről a szavazásra jogosultak e hónapban. Tekintsünk vissza, hogy mi történt ugyanebben az időszakban több mint nyolc évtizede!

A Magyar Törvénytárban 1922. december 12-én jelent meg A soproni népszavazás emlékének törvénybeiktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvénycikk, majd a Magyar Közlönyben a népszavazás nyolcvanadik évfordulóján, 2001. december 14-én hirdették ki a 244/2001. (XII. 14.) kormányrendeletet a hűség napjáról. Mindkét jogszabály ugyanarról az eseményről emlékezett meg az alábbi tartalommal.

1. A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról

A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovatartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségéről tett bizonyságot. A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet. Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza, a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg: 1. § A soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanúsított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Elhatározza, hogy a népszavazás emlékének megörökítésére Sopron sz. kir. város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékmű állíttassék fel. 3. § Sopron sz. kir. város címere a „civitas fidelissima” jeligével egészíttetik ki. 4. § E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, és végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.

II. A hűség napjáról

Az első világháborút lezáró, a nemzetek önrendelkezési jogát mellőző trianoni békediktátum a történelmi Magyarországot minden oldalról megcsonkította, s több millió magyart kisebbségi sorsra ítélt. Nyugat-Magyarország öntudatos polgárai azonban a nagyhatalmak ellenében is kiharcolták, hogy maguk dönthessenek sorsukról.

1. december 14-e és 16-a között Sopron a szomszédságában fekvő Ágfalva, Balf, Bánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza és Nagycenk községgel együtt népszavazáson döntött hovatartozásáról. A magyar hazát választották. A város neve az eltelt évtizedek során összeforrott a hűséggel; a magyarok számára Sopron és a hűség egyet jelent.

Az Országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkben a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és a „civitas fidelissima”, azaz a „leghűségesebb város” címet adományozta Sopronnak, amelyet a város ma is büszkén visel címerében. A soproni népszavazás örök jelképpé vált minden magyar szemében, mert vállalta a történelmi múltat, és megmutatta a jövőbe vezető utat. Az azóta eltelt nyolcvan küzdelmes esztendő után valóra váltak az akkor élt soproniak szép reményei: a város ma az ország ígéretesen fejlődő települései közé tartozik.

A kormány – tekintettel a népszavazás történelmi jelentőségére – a következő rendeletet alkotta: 1. § A kormány az 1921. évi soproni népszavazás emlékére, a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a hűség napjává nyilvánítja. 2. § A kormány felhívja az állami szerveket, az önkormányzatokat, az egyházakat, az iskolákat, valamint a civil szervezeteket, hogy ezentúl a Hűség Napján országszerte méltó módon emlékezzenek meg Sopron népének helytállásáról. 3. § A kormány a hűség napja tiszteletére a leghűségesebb városnak szökőkutat adományoz, a népszavazáson részt vett községekben pedig méltó emlék állításáról gondoskodik. 4. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

A 2004. december 5-i szavazás előtt emlékezzünk, s jusson eszünkbe Pál apostol levele: „A Léleknek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség,türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5, 22–23)

Bóka Zsolt