Egyházunk egy-két hete

Mindössze két gumiabroncsba került a szegedi evangélikus gyülekezet harangja. A templomtér új lakója Németországból érkezett a Tisza-parti városba, és a szegedi hívek advent első vasárnapján adtak érte hálát. A harang kalandos útját Cserháti Sándor lelkész ismertette.

A lelkipásztor a váraljai Szélrózsa többi szervezőjével együtt találta ki, hogy az ifjúsági találkozóra egy kis harangot kellene öntetni. Felvették a kapcsolatot a németországi Weiltingen városának lelkészével, s a harang az ő közreműködésével el is készült a heilbronni harangöntő műhelyben. Időközben azonban kiderült, hogy készült egy másik is. Megmaradt tehát a német harang – a szegedi gyülekezet nagy örömére. Ugyanis a templom bejárati ajtaja feletti legfelső boltív évtizedeken keresztül üres volt. Bár a tervező harangot álmodott oda, anyagi okok miatt a megvalósításról az egyházközségnek akkor le kellett mondania.

Három évvel ezelőtt autóval hozták az új harangot Németországból Szegedre. Az utat az öröm mellett két durrdefekt is emlékezetessé tette. Miután megérkezett az ajándék, hosszú egyeztetés Ugyanis nem lehetett tudni, hogy menynyire erős a boltív. Készült terv egy haranglábról is, miután azonban kiderült, hogy a boltív biztosan elbírja a terhelést, az építész ötletét valósította meg a gyülekezet.

Az ősz folyamán végleges helyére került a huszonöt kilós szerkezet. A mozgatószerkezetet Gombos Lajos műhelyében készítették, az automatizálást a Konkoly Műveknél rendelték meg. A harang ügyét mindvégig nagy szeretettel intézte Dénes István egyházközségi gondnok. Az ajándékért az egyházi esztendő első istentiszteletén adott hálát Istennek a gyülekezet.

L. J. Cs.

Regionális hozzárendelés: Szegedi Evangélikus Egyházközség