Kultúrkörök

A Teremtés Galéria idei utolsó tárlatán Várkonyi Lajos festőművész mutatkozott be tizenhárom akvarellel a művészetszerető közönségnek.

Aki ismeri Várkonyi Lajos képeit, az tudja, hogy a művész olajjal fest. Az akvarellt mindaddig mellőzte, amíg „a végzet asszonya” elő nem állt az ötlettel: mi lenne, ha a másnapi vendégségbe egy képet vinnének ajándékba. Mivel az olajfestéknek hetekre van szüksége a száradáshoz, a művész – a főiskolai évek után – ismét előszedte régi vízfestékeit. A festékről azonban hamarosan kiderült, hogy „ambíciói voltak”. A hosszú mellőzöttség nemhogy bántotta volna, épp ellenkezőleg: bizonyítani akart, hát festeni kezdett. Az első képet így hamarosan egy tucat szebbnél szebb alkotás követte…

A történetet Nádasi Tibor újságíró, a művész barátja osztotta meg velünk advent első vasárnapjának ünnepén. Várkonyi Lajosnak legélénkebben azokra a régi képeire emlékszik, amelyek titokzatos vidékeken álló sejtelmes várakat és kápolnákat ábrázolnak, és amelyek sohasem mutatták meg a bennük lakókat. Bár a festő azóta embereket is megelevenített a vásznon, a magyar közönség mégsem láthatta őket, hisz a művész családjával együtt évek óta Angliában él. Ezeken a repülőgéppel hazaszállított képeken azonban bibliai alakok egész sora elevenedik meg, élénk színekkel és „igéző” szemekkel.

Várkonyi Lajos nem pontosan a valóságot ábrázolja. A látvány mozzanatait festi meg, úgy hogy képzeletével felemeli, annak égi másává teszi. Képei között kalandozva néhány sorra lettem figyelmes, amely Pilinszky János A „teremtő képzelet” sorsa korunkban című írásából való: „Művészi teremtés a szó szoros értelmében nincsen. De az engedelmes képzelet érintkezésbe léphet azzal az abszolút szabadsággal, szeretettel, jelenléttel és otthonossággal, amivel Isten a világot választotta. Röviden: az, amit mi »teremtő képzeletnek« nevezünk, nem egyéb, mint a képzelet odaadása: passzív teremtés.”

A kiállítás 2005. január 2-ig vasárnap délelőttönként tekinthető meg a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség templomában (1123 Budapest, Kék Golyó utca 17.). A belépés díjtalan.

Solymos Tamás