e-világ

"Minden eddigi erkölcsi rendszer hibája, hogy nem ismeri fel: az élet maga az a rejtélyes érték, amellyel foglalkoznia kell." (Albert Schweitzer)

Egy évvel ezelőtt indult a teremtett világra, a teremtés védelmének kérdéseire összpontosító cikksorozatunk. Így most a rovat vezetőjeként mindenekelőtt köszönetet mondok mindazoknak, akik cikkeikkel, tanácsaikkal, biztató szavaikkal segítették munkánkat, és természetesen megköszönöm olvasóink figyelmét is. Szeretnénk a továbbiakban is hitünket építő, érdekes és hasznos írásokat közzétenni a rovat hasábjain, és továbbra is várjuk olvasóink észrevételeit, kérdéseit, javaslatait. Az alábbiakban Benkovics Sándornak az elmúlt egy év távlatából megfogalmazódott gondolatait olvashatják. (JCsCs)

Egy év nagy idő. Nézzük, mi minden történt ezalatt! Húszmillió hektárral csökkent a világ esőerdőinek területe. Legalább 300 faj pusztult ki a Földön, amelyek nagy részét nem is ismerhettük meg. Az autók 100 millió tonna szén-dioxidot bocsátottak a levegőbe. A közlekedés és az ipari tevékenység egy év alatt együttesen 450 ezer tonna ólmot juttatott a légtérbe. Ezalatt 10 billió (!) szál cigarettát gyártottak a világon.

Magyarországon egy 220 férőhelyes szállodában 100 tonna válogatatlan hulladék keletkezett. Budapesten több mint 500 tonna használt elem került a háztartási hulladékba. Az elmúlt év során fejenként 250 kilogramm oxigént fogyasztottunk el légzésünk során, valamint átlagosan 2,7 tonna kőolaj energiájával egyenértékű energiamennyiséget használtunk fel.

Egy átlagos amerikai gyerek közel 1200 órát töltött tévénézéssel, miközben legalább 500 gyilkosságot látott. Egy átlagos nyugat-európai polgár 4 kilogramm növényvédő és tartósítószert evett, illetve ivott meg az elfogyasztott élelmiszerekkel és ivóvízzel együtt. (Mi valószínűleg ennél többet!) Szeretném én is - a kedves olvasóval együtt - azt hinni, hogy mindez nem igaz, csak "antireklám", egy kétségbeesett kísérlet a figyelemfelkeltésre. Azonban a számok nem tévesek. Igaz, ezek az adatok így általában nem szerepelnek a médiában, mint ahogy a következő néhány "rövid hír" sem.

Az aggteleki barlangok cseppkövei újabb 0,05 milliméterrel növekedtek az elmúlt évben. Egy kis cseh falu ortodox közösségének szélerőműve 200 megawatt áramot termelt úgy, hogy közben egy dekagramm szennyezőanyag sem keletkezett. Nyugat-Európa fenyőerdői hektáronként 2,5 tonna oxigént termeltek, mialatt 30 tonna lebegő szennyeződést, port kötöttek meg. Épültek templomok és iskolák is. Ahogyan ez a két utóbbi az egyház és a nemzet számára fontos, úgy a templom és az iskola a teremtés védelmében is nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Sőt: ezen a téren hit és nevelés igazán csak együtt lehet hatékony. Hogy miért? A választ megtaláltam rovatunk legelső cikkében, mely Hafenscher Károly tollából született egy évvel ezelőtt. Isten gyermekeiként "az élet hírnökei és munkásai" vagyunk, Isten minket a "teremtett világ gondnokaivá" tett.

A problémákat először saját magunknak kell megértenünk - azért fontos a tájékozódás, a tanulás, hogy meg tudjuk különböztetni az értékeset a selejttől, a hegyet a vakondtúrástól, az igazi gondokat a reklámokban felbukkanóktól -, hogy meg tudjuk keresni a lehetséges válaszokat, s azokat meg is tudjuk osztani másokkal.

Az élet hírnökei vagy a teremtés gondnokai megfelelő ismeretek, készségek és képességek, valamint hit nélkül aligha lehetünk.

Mi ezt a felszólítást kaptuk: "Ne aggódjatok a holnapért." (Mt 6,34) Mi mégis aggódunk - hiszen világunk tele van hiánnyal és bizonytalansággal. Amit tehetünk (és amit tennünk is kell!), hogy a gazda gondosságával őrizzük mindazt, ami ránk bízatott. Egy világi, kétségkívül realista elgondolás szerint "mivel nincs kezünkben az alapvető problémák megoldásának kulcsa, nincs más lehetőség, mint szüntelenül keresni azt" (Gro Harlem Brundtland). Azonban nem kell támpont vagy iránytű nélkül keresgélnünk, hiszen van egy biztos pont, ahonnan így szól az ígéret: "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." (Mk 13,31) Jézus szava úr a bizonytalanságunk, kételkedésünk, kishitűségünk felett. Igen, a föld elmúlik, de nem mindegy, hogyan...

A teremtett világ védelme nem egyfajta keresztény hobbi, "mert éppen nincs jobb dolgunk", hanem mindannyiunk személyes felelőssége, küldetése.

Mára már bizonyossá vált, hogy a Földön végbemenő környezeti változások jelentős része (az éghajlatváltozás, az ózonréteg vékonyodása, a biológiai sokféleség csökkenése, a fajok eltűnése) az emberi civilizáció számlájára írható. A világszerte folytatott környezetvédelmi akciók, intézkedések nem eredménytelenek. Például az úgynevezett montreali jegyzőkönyv (42 ország írta alá 1987-ben) előírta a hűtőgépekben, dezodorokban használt freonok gyártásának fokozatos csökkentését, 2005-re pedig az ózonrétegre veszélyes összes gáz gyártásának beszüntetését. Az intézkedés eredményeként 2010 és 2015 között várhatóan stabilizálódik az ózonpajzs állapota - azaz az ózonréteg további vékonyodása megállítható (lásd dr. Kerényi Attila: Környezettan, 2003).

Ez az eredmény biztató, de nem elegendő. Fontos, hogy az egyházak nyíltan felvállalva, a keresztény értékek közt számon tartva beszéljenek a teremtés védelméről, buzdítsanak erre, és ami a legfontosabb: mutassanak példát ezen a téren is.

Benkovics Sándor