evél&levél

Úgy látszik, az Evangélikus Élet valóban azt szeretné, hogy "lutyik" legyünk. Olyan egyház, ahol minden következmény nélkül maradhat, ahol mindent "megmagyaráznak", bizonytalanná tesznek, ahol minden megtörténhet. Legalábbis erről árulkodik a január 18-ai szám 8. oldalán szereplő három cikk, melyet a szerkesztőbizottság tagjai írtak. Az első írás végén ezt az elbizonytalanító mondatot olvassuk: "Számomra már csak az a kérdés, hogy kikre gondolt a műsorvezető, amikor elmondta azt az ominózus mondatot..." Számunkra viszont világos és egyértelmű az a mondat, amely a Tilos Rádióban elhangzott: "Kiirtanám az összes keresztényt."

A második cikk írója jól látja, hogy tudatosan össze akarják ugratni a jóakaratú, de könnyen befolyásolható embereket. A szélsőségek saját hasznukra akarják fordítani a keresztények mozdulását. Ezen ne csodálkozzunk, hanem tudatosítsuk! De ebből nem az következik, hogy maradjunk tétlenek, hanem hogy bölcsen, körültekintően mozduljunk.

Végül a harmadik hozzászólásban a letűnt idők mellébeszélő érvelése köszön viszsza: "(...) ez a történet nem rólunk szól. Sokkal inkább a politikai kereszténységnek nevezhető társadalmi jelenségről." Ordass bebörtönzése idején ez így hangzott: nem az egyházakat üldözik, hanem az egyházi köntösbe bújtatott ellenforradalmárokat. Végül megkapjuk a jézusi gondolatot, hogy a passzivitásunkat, tétlenségünket ne érezzük tehernek: "az vesse rá az első követ, aki még nem vétkezett". Vajon Bonhoeffer, Niemöller, Ordass Lajos, Sztehlo Gábor, Raoul Wallenberg vagy a dachaui tábor (ahol Hitler az ellenálló papokat megsemmisítette) 1360 keresztény/keresztyén papja mind félreértette ezt a bibliai helyet, amikor mozdultak, tiltakoztak, és vállalták a halált is?

Evangélikusnak lenni nem azt jelenti, hogy egyben tétleneknek is kell lennünk! Példaképeink másként forgatták a Bibliát.

Sok evangélikust nemcsak a fenti mondat zavar, hanem jogosan az is, hogy a Tilos Rádióban (olykor más médiában is) olyan trágár és mocskos beszéd folyik, amelyet sem iskoláinkban, sem családjainkban nem tűrhetünk el. Stílusukat meg is "ideologizálják". Ez a "polgárpukkasztó" stílus, amelyet a szabadság jegyében terjesztenek. A családi békét romboló, a közéletben elfogadhatatlan trágár beszéd és viselkedés megbotránkoztató. Szerintem ezt ne tegyék közpénzen és közfrekvencián a rádióban! (Ráadásul a Tilos Rádió egy keresztény hangvételű adó elől nyerte el ezt a frekvenciát, majd később "toleranciadíjjal" jutalmazták.) Mit mondjunk az ilyen beszédet utánzó serdülőinknek a családban és az iskolában, amikor azt válaszolják: a rádióban hallottuk..., X politikus mondta...?! Szülői, polgári és keresztény kötelességünk, hogy a trágárság, a gyűlölködés ellen fellépjünk! Jézus szava így szól: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket." (Mk 10,14) "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt!" (Mt 18,6-7)

Már "hallom" a gúnyos ellenvetést: az egyház inkvizíciós hivatalt akar és a cenzúra bevezetését. Nem, hanem öntudatos polgárokat, akik tudják és vallják, hogy ők bizony cenzúrázhatják még a trágár beszédet is a botránymédiában. Hogyan?

1. Mindenki menjen el szavazni a választások idején! Olyan pártra, szervezetre ne adjuk a szavazatunkat, amely megengedi az ilyen stílust és a hazudozást. Figyeljük meg jól már most, hogyan reagálnak a pártok a Tilos Rádió ügyére, és ennek megfelelően voksoljunk ezen a nyáron és majd 2006-ban is! Olyan politikai erőkre szavazzunk, amelyekben a keresztény értékek fellelhetők, és ahol gyakorolják is azokat! Így ki lehet szavazni a parlamentből a nem odavalókat.
2. Segítsük leveleinkkel, aláírásunkkal azokat a tiltakozókat, akik valamilyen igazságtalanság ellen lépnek fel.
3. Ne hagyjuk szótlanul a közéletben feltűnő visszásságokat. Kérjünk segítséget a többi polgártól, hogy kérésünk vagy tiltakozásunk nyomósabb legyen.

De hát ez már politizálás! Igen, de nem pártpolitika, hanem a jó segítése. A politikától való elhatárolódás viszont az ügyeskedőket segíti, mert ők nem maradnak távol a politikától. (Például megakadályozták a jelenlétükkel, hogy egy keresztény értékeket képviselő rádió induljon Budapesten a Tilos Rádió helyett.)

Érdemes Lutherre is figyelnünk. A Nagy kátéban a Ne ölj! parancsolat magyarázatában ezt írja: "(...) nemcsak az vétkezik ez ellen a parancsolat ellen, aki rosszat tesz, hanem az is, aki tudna jót tenni felebarátjával, megvédhetné, megóvhatná és megmenthetné őt (...), de nem teszi meg. (...) Az sem fog segíteni rajtad, ha azzal mented magadat, hogy nem járultál hozzá semmiféle segítséggel, sem tanáccsal, sem cselekedettel..."

Ne gondoljuk, hogy Svájc, Németország, Ausztria jóléte véletlenül alakult ki. Az elmúlt évtizedek alatt ők kiszavazták a parlamentből azokat, akik csupán a maguk vagy csak egy adott társadalmi réteg hasznát nézték. Tudatosan érvényesítették a keresztény értékeket, egymás segítését, a jövő építését az ifjúság támogatásán keresztül. Most ezt mi is megtehetjük!

Nem a régi idők passzív szemlélője vagy a mai idők hőzöngője, hanem a gondolkodó, jót szolgáló, imádkozva cselekvő ember az evangélikus.

Missura Tibor (Budapest)