Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 5 - Mint te

Élő víz

Mint te

Talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, rengeteg zenét hallgatunk. Megvannak a kedvenceink, már a kicsik is együtt dúdolgatják, motyogják az éppen aktuális „slágerek” szövegfoszlányait a kazettával. És ugye, ha már úgyis hallgatunk valamit, akkor a kívánságlista vezető dalai szólnak a leggyakrabban. Ettől még jobban a fülünkbe másznak, a kicsik még inkább kedvelik, én pedig egyre jobban megunom, végül egy időre kíméletlenül betiltom őket, és ismét előkerülhet egy rég elfeledett vagy éppen egy vadonatúj kedvenc.

Így bukkant fel ismét a napokban egy régebbi „listavezető” dal is, a „Wie du”. Senki ne ijedjen meg, ezt az érdekes címet csupán Noémi adta az egyik német nyelvű, altatókat tartalmazó kazettán szereplő éneknek. Tulajdonképpen logikus volt a választása, hiszen a szövegben minden sor végén visszatér ez a két rövid szó: wie du, azaz mint te.

„Jézus is kisbaba volt, mint te,

Ő is sírt és nevetett, mint te,

amikor este álmos volt, becsukta

a szemeit,

és aludt az ágyacskájában, mint te.”

Ez a néhány sor annyi áldást tartogat, ha megértjük, kibontjuk a benne foglalt gondolatokat! Igen, Jézus úgy élt, ahogyan én élek; ott járt, ahol én járok; érezte, amit érzek. Fájtak neki dolgok, szomorú volt és boldog, akadtak barátai, és figyelmetlenségük rosszulesett neki, akárcsak közülünk bárkinek. Végigment emberként ezen az úton, az élet minden állomásán, mint te vagy én. Nem egy távolból szemlélő Isten ő, hanem olyan valaki, aki megért bennünket. Olyan, mint mi.

Végigjárta a halál útját is, mint bárki más. Nemcsak „felülről” szemlélődve, okoskodva igazgat: „Menjetek csak, nem kell félni!”, hanem ő is átadta magát a halálnak. Előttünk járt, utat készített. És ami a legcsodálatosabb, hogy ő győztesként került ki az elmúlás torkából, most is élő Úr. Ígéretei ránk is igazak és érvényesek, nem hagy el, velünk marad a világ végezetéig.

Jó arra gondolni, hogy nem kell egyedül járni az utunkat, hanem követhetjük őt. Felvette a mi életünket, hogy mi élhessük az ő életét.

Add, Urunk, hogy áldássá lehessünk, és a te ajándékaidtól meggazdagodva úgy élhessünk, mint te.

F. T.