)
Keresztutak
Amerikai kaleidoszkóp
Lutherrózsa Chicago fölött
|
|
| Chicago |
A hatalmas chicagói repülőtéren dr. Franklin Ishida, az ELCA egész világra kiterjedő missziójának tanulmányi igazgatója fogadott. Sue Laeder nevű munkatársával együtt egy éven át ők készítették elő közel négy hónaposra tervezett amerikai tanulmányutamat. Ishida igazgató elmondta, hogy ő - az általam emlegetett - "nagy" Ishida fia, aki éveken keresztül a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) genfi központjában dolgozott. Édesapja első generációs japán lutheránus, édesanyja amerikai. Ő maga is évekig dolgozott Genfben.
A repülőtérről a chicagói lutheránus szemináriumhoz vezető közel félórás út alatt az ELCA Központi Levéltárában végzendő levéltári kutatómunkám néhány gyakorlati kérdéséről beszélgettünk. Megérkezve átadott egy Peter nevű indiai doktorandusznak, aki azt a feladatot kapta, hogy egy hónapos ottlétem során segítségemre legyen az eligazodásban. Még azon az estén egy parti keretében megismerkedtem a családjával és más hallgatókkal is. A következő nap a rendelkezésemre bocsátott hatalmas lakásban való berendezkedéssel, továbbá szűkebb környezetem megismerésével telt. Egy nappal később az egyetem közelében lévő evangélikus templomban kezdtem el ismerkedni az amerikai lutheránus istentiszteletek liturgiájával, majd az alkalmat követő közvetlenebb együttlét után közelebbről is találkozhattam a chicagói evangélikusokkal. A gyülekezet nagy szeretettel fogadott, és azonnal felkértek, hogy egy későbbi alkalom során beszéljek magamról és egyházamról. A közösség egyik lelkésze elmondta, hogy már járt Magyarországon és Győrben prédikált is.
Mivel speciális kutatási témával érkeztem, amelylyel egy adott helyen kellett foglalkoznom, ezért a chicagói lutheránus szemináriummal való kapcsolatom mindössze három napra korlátozódott. Ez alatt az idő alatt megtudtam tőlük és róluk, hogy egész létük és tanítási rendszerük az evangéliumban gyökeredzik, lutheránus hitvallási iratainkat tartva szem előtt, és ezzel a háttérrel kívánnak nyitottak maradni a világ felé. Megfigyeltem, hogy rengeteg külföldi diák tanul itt. Minden földrészről érkeznek ide hallgatók, akik különböző tanulmányi programokban vesznek részt, különféle tudományos fokozatok megszerzésére törekedve. Az amerikaiak nagyon szeretik a külföldi diákokat, a szemináriumot bemutató prospektusukban azt írják róluk, hogy "a teológiai nevelés és a szemináriumi élet szempontjából csodálatos gazdagodást" jelentenek. Bár tudták, hogy keveset fognak látni, mégis magukénak tekintettek. Fényképes igazolvánnyal láttak el, kedvemre használhattam rendkívül gazdag könyvtárukat, és bármikor számíthattam rájuk. Az amerikai lutheranizmusra jellemző kettősség - a szigorú konfesszionalizmus, ugyanakkor az ökumenikus nyitottság - egyik legjobb példája az, hogy a chicagói lutheránus szeminárium szorosan egybe van építve a világhírű, gazdag szír kéziratgyűjteményt is tartalmazó jezsuita Krauss-McCormik-könyvtárral. Ez a könyvtár egyike az USA legnagyobb teológiai könyvtárainak.
A következő szerdán Franklin Ishida és Sue Laeder vendégeként megtekintettem az amerikai lutheranizmus fellegvárának tartott ELCA-székházat. Az oda vezető csaknem másfél órás út befejezéséhez közeledve kísérőm felhívta a figyelmemet arra, hogy rövidesen fel fog tűnni a majdnem felhőkarcoló magasságú székház, melynek tetején egy hatalmas Luther-rózsa látható. Örömteli érzés volt, amikor először távolról, majd közelről megpillanthattam. Később volt alkalmam megtapasztalni, hogy az amerikai evangélikusok mennyire szeretik a lutheranizmus jelképét. Képeslapokon, nyakkendőkön, zsebkendőkön, könyveken, napi használati tárgyakon, épületeken és még ezernyi különböző helyen viszontláttam evangélikus hitünknek ezt a drága szimbólumát.
Az ELCA-székházban egy közel kétórás séta, majd egy munkaebéd elfogyasztása közben egyszerre ismerkedtem az amerikai lutheranizmus otthoni (belső) és világméretű (külső) szolgálatával. A hatalmas épületben található több száz - rendkívül puritán módon berendezett - iroda és a központ minden munkatársa ennek a kettős célnak a szolgálatában áll. Mottójuk az, hogy otthon és külföldön az evangélikus egyház szolgálatán keresztül egyszerre kell törődni az ember üdvösségével és földi jólétével. Ebben a sorrendben, hiszen az üdvösséggel való törődés automatikusan magába foglalja az ember földi jólétével történő foglalkozás kötelezettségét is. Viszont a "csak" a földi jólétre koncentráló tevékenység messze nem jelenti az ember minden (materiális, szellemi és lelki) szükségletét szem előtt tartó holisztikus törődést.
Ennek a kettősségnek az egyik szép szimbólumával meg is ajándékoztak. Az épület tizedik emeletének egyik munkatársa (itt található a világméretű evangélikus misszió fellegvára) behívott az irodájába, és a kezembe nyomott egy apró, fémből készült keresztet. Azután elmondta, hogy ez a kereszt Libériából, a polgárháború sújtotta afrikai országból származik. A polgárháború lezajlása után az egész országban mindenütt ott maradtak a szanaszét heverő fegyverek. És akkor két evangélikus fiatalember elhatározta, hogy ezekből a fegyverekből kereszteket készít. Kisebb és nagyobb kereszteket, amelyek nemcsak Jézus Krisztus keresztjét és feltámadását jelképezik, hanem a mi keresztjeinket és feltámadásunkat is. A Lutheránus Világszövetség anyagilag támogatja ezt a vállalkozást, amely ennek a két fiatalembernek (és még másoknak is) egyszerre jelenti az evangélikus misszió sajátos "propagandáját", ugyanakkor kenyérkereseti lehetőséget is kínál számukra. Ezek a libériai keresztek az egész világon hirdetik a keresztnek a mindenfajta erőszak felett aratott győzelmét. A "fegyvereikből kaszákat kovácsolnak" ézsaiási prófécia mintájára a "fegyvereikből kereszteket kovácsolnak" gondolatot kifejező apró kereszt egyszerre szimbolizálja az üdvösség és a jólét üzenetét. A munka eredményeként pedig eltűnnek a fegyverek, és megjelennek a keresztek!
A székházban lezajlott találkozón az is tisztázódott, hogy a következő napon elkezdhetem azt, amiért Chicagóba mentem, azaz az ELCA Központi Levéltárában való kutatást.
Böröcz Enikő