Evangélikusok
Közös közösségben
Bárka-karácsony a Mevisznél
– Hagyomány vagy hagyományteremtés ez az alkalom?
– A Bárka-karácsonyozásnak nálunk hagyománya van. Bár tavaly, a Mevisz megalakulásának tizenötödik évfordulóján – valamelyest rendhagyó módon – egész napos megemlékezéssel, diavetítéssel ünnepeltünk.
– Mikor csatlakoztál a segítőkhöz?
– Két éve voltam először nyári táborban, és utána decemberben részt vettem a karácsonyi együttléten. Akkor a találkozó „háziasszonya” Andorka Eszter volt. Emlékeim szerint már akkor is készítettünk együtt mákos gubát, méhviasz gyertyákat és karácsonyfadíszeket.
– Miért fontosak számotokra ezek a közös foglalkozások?
– Magáért a közösségért. Szerettük volna, ha a fiatalok nemcsak a nyári táborozások, tábortalálkozók alkalmával, hanem az adventi várakozás idején, a szeretet ünnepén is találkozhattak volna kerekesszékben ülő barátaikkal. Számunkra fontos, hogy a tél borongósságát megtörje egy ilyen színes-vidám meviszes-bárkás alkalom.
– Milyen programmal készültetek?
– Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk erről. Valami olyan időtöltést szerettünk volna kínálni, ami kreatív, de könnyű; hasznos, mégis örömteli. Most pedig itt ül egy kis teremben a sok barát, és nagy a zsivaj. Csak remélhetem, hogy ebben a kavalkádban mindenki hall emberi szót, mert itt senkinek sem kell magát „félretéve” éreznie. Délután majd elcsendesedünk, énekelünk, és meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáját. Azokra is gondolunk, akik a távolság vagy egyéb okok miatt nem tudnak most itt lenni. Mindenkire szükség van, és mindenkinek megvan a helye! Abban pedig, hogy ez a nap megvalósulhatott, nélkülözhetetlen szerepük van segítőtársaimnak, akik külön kérés nélkül is tudják, hogy mikor és hol van rájuk szükség. Ez amolyan „Mevisz-csapatmunka”, igazi bárkás közösség!
Solymos Tamás
Regionális hozzárendelés: Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz)