A közelmúlt krónikája

Oktatási intézményeink vezetői advent első vasárnapjától háromnapos konferencián találkoztak egymással, egyházunk lelkészeivel és vezetőivel Révfülöpön. A rohanó hétköznapok egyre sokasodó tennivalói közepette ezek a napok a spirituális és szellemi feltöltődést szolgálták.

A konferencia szervezője, Fabinyi Tamás teológiai tanár advent és a közelgő karácsony kapcsán az ünnepek köré csoportosította a programot. Izgalmas megközelítés volt, hogy a szolgálatok választott igéi, az előadások, a beszélgetések mind az ünnepi hírhozóknak, az angyaloknak a Bibliában és az életünkben betöltött szerepéről szóltak.

Az Ó- és Újszövetség „angyali” történetei, eseményei sorra elevenedtek meg. Józsefet álmában a megoldás angyala segítette, hogy elfogadja Máriát – Smidéliusz Zoltán és Hafenscher Károly az esti áhítaton Jn 20,11–16 alapján felvázolta a hit igazi találkozásainak menetrendjét, a személyre, nekünk szóló vigasztalást. Az angyal az üres sírban a vigasztalás angyala.

Másnap egész délelőtt Fabinyi Tamás szolgált. Az áhítaton Fülöp és az etióp főember találkozása (ApCsel 8,24) kapcsán a misszió angyalának üzenetéről beszélt. Sok a kereső ember, segítenünk kell nekik – hangsúlyozta. Előadásában az ünnep igazi tartalmáról, jelentőségéről szólt. Az ünnepet értelmezhetjük égi, asztrális, földi, agrárjellegű, illetve társadalmi eseményként. A különböző ünnepekben az a közös, hogy meghatározott időközönként ismétlődnek, mintegy „csomópontokat képeznek” az időben, így megállásra késztetnek. Az ünnep Istentől kapott ajándék – fejtette ki az előadó.

A kereszténység a hagyományos zsidó vallási és az évszakokhoz kötődő földi ünnepeket új tartalommal töltötte meg (pl. páskaünnep – úrvacsora), így ünnepeink lényege nem csupán a visszaemlékezés, hanem magukban hordozzák az örök élet dimenzióját is. De fel kell tennünk a kérdést: tudunk-e még ünnepelni?!

A következőkben a Biblia angyalai álltak a középpontban. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben számtalan esemény szereplői ők. Szerepüket ismerjük – küldött, hírnök, közvetítő, szolgáló lelkek –, őket magukat azonban nem. A már korábban említettek mellett ismerünk pusztító angyalokat (egyiptomi szabadulás), értelmező angyalokat, akik Isten üzenetét lefordítják számunkra, kísértő, bukott angyalokat (Lucifer, pusztai megkísértés), erősítő, vigasztaló angyalokat (negyven nap a pusztában, a Gecsemáné-kertben). A karácsonyi történetet végigkísérik az angyalok: Zakariás, Mária, József és a pásztorok egyaránt angyaloktól hallják az örömhírt. Hallgassunk mi is a szavukra! A legreménytelenebb helyzetekből is van kilábalás. Hallgassunk Jézus szavára, kövessük akaratát.

Isten angyalainak nincs szárnya – ez volt a délelőttöt záró riportfilm címe, melyben különböző korok angyalábrázolásait láthattuk, és a művészek vallomását is meghallgathattuk. Délután Szenteld meg az ünnepet címmel Szebik Imre püspök tartott előadást, folytatva a gondolatsort. A vallásosság nem az életünk egy szelete, hanem életforma. Az ünnep törvénye Istentől származik, lelki és szellemi feltöltődésre van szükségünk. Ezért fogadjuk el a pihenés ajándékát – hangsúlyozta.

Az utolsó délelőttön Korányi András teológiai tanár a munka megszenteléséről beszélt. Mi a munka? Megszentelt kötelesség vagy büntetés? – tette fel a kérdést. Az evangélium aktív keresztény munkát, szolgálatot kíván tőlünk. A munka az ember-Isten kapcsolat fontos része – fejtette ki.

Ezután a résztvevők fórumbeszélgetésen vitathatták meg közös dolgainkat egyházunk vezetőivel. Az együtt töltött idő alkalmat adott szakmai kérdések – nagyobb és kisebb körben történő – megbeszélésére is Mihályi Zoltánné irányításával. Érezhető volt a feszültség az egyházi iskolákat ért támadások miatt. Ezért is volt megnyugtató és békességet sugárzó Isten üzenetét hallgatni, rá figyelni.

A záró istentiszteleten Gáncs Péter püspök szolgált. Zsid 13,1–8 alapján a szeretet három dimenziójáról beszélt: a testvéri, a vendég- és a szegények, elesettek iránti szeretetről. Az úrvacsora erősítette a résztvevők közötti testvéri közösséget. A konferencia végeztével mindnyájan feltöltődve, „adventre hangolva” térhettek haza Révfülöpről.

Jancsó Kálmánné