Élő víz

A deheroizálás korszakában élünk, amikor a történetkritikai vizsgálódások során szertefoszlanak az eszményképek: az ideálokról is kiderül gyarlóságuk, a nagyokról kicsinységük. Persze ismerjük az ezzel ellentétes igyekezetet is, amikor arra próbálnak rávenni minket, hogy mesterségesen idealizált példaképeket kövessünk. Az eredmény: fanatikus őrület vagy gúnyos mosoly. Az is előfordul, hogy valaki rajongó lelkesedéssel keres magának ideált, aztán keserű csalódás éri.

Így vagy úgy, baj van a példaképekkel. A legnagyobb probléma talán mégis az, hogy a példaképekkel együtt elveszítettük a biztos célt, a tudatos életirányt is. Sodródunk és sodortatunk. Rengeteg tétova, lődörgő embert láthatunk. Ebben a helyzetben szólít meg minket Péter apostol egyszerű szava: "Krisztus (...) példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek." (1Pt 2,21) Nem csak egy lelkes tanítvány rajongása ez, aki követendő példaképnek tekinti mesterét. Jézus maga is ezt mondta élete utolsó estéjén: "Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (Jn 13,15)

A történelem folyamán Jézus példáját is sokan megkérdőjelezték. Már a kortársak megpróbálkoztak Jézus deheroizálásával - azt híresztelték róla, hogy részeges, eszelős, hogy az ördöggel cimborálva félrevezeti a népet -, és azóta is többen megkísérelték megtörni nimbuszát. Ám Jézus példáját továbbra is emberek ezrei tartják vonzónak és követendőnek.

Jézus azonban nemcsak példát adott nekünk, hanem az életét is odaadta értünk, hogy életünk ne sodródjon céltalanul. Kövessük az ő nyomdokait, hiszen ő célhoz juttatja életünket.

Madocsai Miklós