Evangélikusok

Isten éltesse püspökünket! Ad multos annos! - ahogy a régiek köszöntötték egymást, vagyis még sok esztendőt kívánunk Isten ajándékaként.

A püspök is ember, nem csak ember, hanem ember, és ez már minősítést jelent: nem emberfeletti ember, de nem is "ember alatti lény". Isten teremtménye, csodálatosan megkülönböztetett gyermeke. Ember, olyan, mint mi valamenynyien. Ha tudná a kedves Olvasó, hogy az elmúlt évszázadban mennyit vitatkoztak különböző keresztény felekezetekben teológusok és egyházi vezetők, mit is jelent a püspöki tiszt, a szolgálat, talán nem is olvasná tovább ezeket a sorokat. Uralkodás lehetősége-e, vagy nehéz, felelősségteljes feladat? Keleti ortodoxok, római katolikusok, anglikánok, reformátusok és evangélikusok saját tradíciójuk szerint mást és mást értenek a püspöki szolgálaton. Nem beszélve arról, hogy az utolsó fél évszázadban a véleményekben elmozdulás is történt: ma már a római katolikusok a püspök igehirdetői szolgálatát és a szentségek kiosztását egyaránt fontosnak tartják, a presbiteri rendszert alapvetően elfogadó reformátusok számára pedig a püspöki szolgálat gyakorlása a természetes sok helyütt.

Először azt gondoltam, nekem az a feladatom, hogy a teológia felől közelítsem meg, majd aprólékosan elmagyarázzam, mit tartunk a püspöki tisztről mi, a párbeszédben részt vevő teológusok. Ehelyett azonban egy beszélgetőtársam azt ajánlotta, olvassuk el, mit mond Pál apostol fiatal szolgatársának, Timóteusnak (1Tim 3,1 kk.). Ha megnézzük a szót - amelyet még ma is "püspök"-nek fordítanak - az eredeti szövegben, akkor felügyelőt, felvigyázót találunk. (A más nyelvű új fordítások nem is a püspök szót használják.)

Én azonban most valójában nem az országos felügyelőt köszöntöm. Arról szeretnék szólni, mit várnak ma gyülekezeteink a püspöktől. Szinte mindent: legyen jó vezető, pásztor, aki gondját viseli a rábízottaknak; pásztor, akit követni lehet. Értsen jól a mai világ jelenségeihez. Legyen otthon pénzügyekben és műszaki kérdésekben egyaránt; képviselje az egyház érdekeit a társadalomban és az állami vezetők között. Jól forgolódjon más felekezetekben is egyházunk érdekében. Minél több gyülekezetben prédikáljon rendszeresen, mégpedig érthetően és jól. Ismerje papjait és a gyülekezeteket, legalább a saját kerületében. Értsen a zsinaton folyó törvényalkotáshoz, és a törvényeket érvényesítse, akár egyházi bírósági úton is. Vigyázzon családjára, és járjon elöl a hitben, szeretetben és reménységben. Legyen szerény az anyagi javak tekintetében is. Legyen kollegiális viszonyban püspöktársaival és az elnökséggel, értsen a mai teológiai kérdésekhez. Legyen gondja az utánpótlásra. Paptársainak segítője, ne pedig rendőre legyen. Legyen kivehető "arcéle", egyénisége. Ismerje a történelmi egyházak gyakorlati és teológiai kérdéseit - és így tovább. Vajon megfelelhet-e egyetlen ember mindezeknek az elvárásoknak? Hiszen a püspök is csak ember.

Most használatos Agendánkban olvassuk a következőket: "A lelkészavatás nem a hívők egyetemes papságának átruházása, hanem az apostoli küldetés továbbadása." (Így tehát az apostoli szolgálat folyamatosságát biztosítja.) "A lelkészavatás nem emeli a lelkészt a hívek fölé egy magasabb papi rendbe (...), hanem nagyobb felelősséget és szolgálatot bíz rá." Ez fokozott mértékben érvényes a püspökre is. Nagyobb felelősség és nagyobb feladat gyakorlása csak úgy lehetséges, ha a püspök nincsen egyedül, ha a gyülekezetek imádsága, bizalma kíséri, továbbá ha benne is tudatosul, hogy Jézus ígérete, bátorítása érvényes őrá is: Jézus adja a Szentlelket, és szolgáival marad a világ végezetéig. A püspök ember, de nem magányos ember, nem élheti át a "hosszútávfutó magányosságát".

Egy ilyen születésnapi köszöntéskor szeretettel emlékeztetem az egyház népét, hogy könyörögjön püspökeiért: Urunk adja szívükbe és ajkukra az Igét, hogy építhessék az egyházat. Kérem a püspököket - Szebik püspök urat is -, ezentúl is vigyázzanak az evangélium hirdetésére, őrködjenek egyházunk jó rendje és egysége fölött, és naponta imádkozzanak szolgatársaikért, ahogy erejükből telik. Számomra fontos, amit a svéd evangélikus egyház rendjében olvashatok. Eszerint a püspöknek mindennapos kötelessége, hogy imádkozzék népéért: "A püspöknek hivatali feladata, hogy Krisztus szolgájaként éljen, legyen jó pásztora nyájának, vigyázással és bölcsességgel szolgálja az egységet Krisztusban; az egyház építése és Szentlélekben való megújulása legyen imádságának a tárgya, hogy Isten szeretete láthatóvá legyen a világban." 1997-ben Jonas Jonson strängnäsi püspök szerkesztésében kiadtak egy imádságos könyvet a 14 svéd püspök közreműködésével. A kötetnek - a 139. zsoltár 11-12. verse alapján - a Még maga a sötétség is világosság Istennél címet adták.

Van sötétség Svédországban is, Magyarországon is, szerte a világon. Jézus Krisztus azonban azért jött, hogy a sötétségben is világítson. Érdemes lenne püspökeink kezébe adni ezt az imádságos könyvet. Nincs kétségem afelől, hogy a mi püspökeink is imádkoznak gyülekezeteinkért, lelkészeinkért és gyakran emberfelettinek tűnő szolgálataikért, az egyház népével együtt. Az imahét után így kívánok imádságos szeretettel Szebik Imre püspökünknek gazdag áldást, bölcsességet, sok örömöt, jó kedvet, fizikai és szellemi erőt, bátor döntéseket, és sok türelmet következő szolgálataihoz.

Id. Hafenscher Károly