Evangélikusok

evangélizációtól?

Az evangélizáció érdekes szolgálat. Hogy ki mit ért rajta, az egészen eltérő lehet, hiszen annyi módszer, stílus és kegyesség van. Egyházunkban úgy tűnik, hogy az evangélizáció az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) egyesület birtokában van. Ők uralják az egyik legjelentősebb konferencia-központot, a piliscsabai Béthelt. Igaz, nem az ő tulajdonuk, a hétvégi kerületi evangélizációra mégis csak püspöki közbenjárással sikerült ott helyet kapni. Annak ellenére így történt, hogy az otthont az országos egyház tartja fenn, és a program a szabályos kerületi munkaprogram előre eltervezett eleme volt. A lelkészevangélizáció végül kedvesen megtűrt alkalom lehetett az EKE gyermekprogramja mellett.

Valójában a kerületi evangélizáción is két, egymástól idegen - természetesen szeretetben felvállalt - stílus jelent meg. A személyes történeteken alapuló hétköznapi élmények hangulatos bizonyságtétele és a nehéz fajsúlyú lutheri teológia. Mind a kettő azzal a szándékkal, hogy evangélizációvá váljon. Nem kérdés, hogy melyik volt a könnyebben fogyasztható. Az viszont igen, hogy melyik volt az igazán evangélikus. Az előadás során kiderült, hogy a stílus teológiát is takar. Az EKE sok tagja evangélikus, de a stílus erősebbé vált, mint az evangélikus tartalom.

Lehetséges, hogy egyházunk átadta az evangélizációt az EKE egyesületnek? Akkor az evangélizáció - stílussá vált. Az EKE stílusává. A nem tipikusan evangélikus EKE stílusává. Elveszett ugyanakkor annak a vágya, hogy az egyház az EKE-től függetlenül is evangélizáló egyház legyen. Olyan, amelyben nem a stílus, hanem a cél a lényeg: a Krisztusban megjelenő Isten elé állás személyessége.

A múlt hét végi lelkészevangélizáción a kerület lelkészeinek mintegy tizede vett részt, fényesen igazolva azt, hogy nincs szükségük evangélizációra. Hadd legyen tehát az evangélizáció az EKE egyesületé!

Koczor Tamás