Egyházunk egy-két hete

Az emelvényen (balról jobbra): Valachi Anna, Gáncs Péter, Bozóky Éva, Hafenscher Károly és Sumonyi Zoltán - Fotó: Barta Imre

Jeles esemény helyszíne volt 2004. január 30-án a Deák Téri Evangélikus Gimnázium díszterme. Bozóky Éva "Szárnyasoltár" című kötetének bemutatója egyben a szerző 80. születésnapját is köszöntötte, a legméltóbb módon tisztelegve egy olyan ember előtt, aki életéből hosszú évtizedeket szentelt az írásnak: könyvek szerkesztőjeként, sajtó alá rendezőjeként, szépirodalmi művek és memoár szerzőjeként, de leginkább újságíróként. Nem csupán a Nők Lapjában, a Könyvtáros vagy a Gyermekünk című lapban, hanem az Evangélikus Életben is rendszeresen publikált, s hosszú esztendők óta tagja a Diakonia, majd utódja, a Credo szerkesztőbizottságának.

A Krisztus utáni korai évtizedeket megidéző három kisregény az 1970-es és 80-as évek fordulóján született; a 2003. évi karácsonyi könyvvásárra rendezte őket egy kötetbe a Luther Kiadó. Kendeh K. Péter, a könyvbemutatót szervező kiadó igazgatója a szerzőt mint a világ és az egyház szótértésének munkálóját köszöntötte: olyan íróként, aki mindkét civitas nyelvét beszéli, ezért válhat az egységteremtés emberévé. Gáncs Péter püspök, Deák téri lelkész első szolgálati helyén, budavári segédlelkészként ismerte meg Bozóky Évát, aki - elvégezvén az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatát - rendszeres igehirdetőjévé vált a vári gyülekezetnek. Bevezető szavaiban a püspök arról szólt, hogyan válhatnak a Biblia alig ismert alakjai, az epizódszereplők - a triptichon két nőalakja, Pilátus felesége és a magdalai Mária - főszereplővé Krisztus közelségének hatására.

A kötetet Hafenscher Károly nyugalmazott teológiai tanár és Sumonyi Zoltán író ismertette. Hafenscher Károly Ézsaiás könyvének 43. részét idézte: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg..." A Nagy Imre-perben elítélt Donáth Ferenc felesége, aki az ötvenes években férje sorsában osztozva maga is megjárta a Rákosi-rendszer börtönét és a snagovi száműzetést, személyes életében tapasztalta meg e mondatok erejét és igazságát. S ez nem csupán a "Zord idők nyomában" című memoár lapjain süt át, de ott húzódik e kisregények mélyén is. Hafenscher Károly a három közül a középső mű, a "Sebastianus" kérdését emelte ki: "Szabad-e, kell-e megalkudni a hatalommal, ha ezzel életet menthetünk?" - ahogy az író fogalmaz a könyv előszavában. Hafenscher a közelmúlt magyar közéletének jeles alakjait és a téma irodalmi feldolgozásait számba véve kereste a párhuzamokat.

Az író Sumonyi Zoltán pontosan tudja: a fantázia nem elég ahhoz, hogy egyetlen mondatból írjon regényt valaki. Hiszen Bozóky Éva az evangéliumok egyetlen mondatára építve formált regényt Pilátus feleségének, az általa Claudiának nevezetett római patríciusasszonynak az életéből. A szerző belebújt a szerepbe, mintha ő mondta volna azt a bizonyos mondatot, regényében megélte-végigélte Claudia életét, ahogy a magdalai Mária életét is. Vajon miért ír Bozóky Éva bibliai tárgyú történetet? És miért ír bárki bibliai történetet? A gesztus mögött Sumonyi szavai szerint nemcsak a bibliafordítás korának emlékezete húzódik, azé a koré, amelyben először kapcsolódott össze Biblia és nemzeti nyelvű irodalom, hanem az elmúlt fél évszázad tapasztalata is, amelyben paradox módon a képes beszéd, a parabola adta meg bizonyos témák, kérdések egyértelmű, nyílt megfogalmazásának a lehetőségét.

Hogy mennyire jól látta-érzékelte az írótárs azt az alkotói attitűdöt, amely a szépíró Bozóky Évát jellemzi, a szerző szavai is megerősítették, aki 30-40 évvel ezelőtti római utazásának, a korai kereszténység nyomaival való találkozásának emlékeit felvillantva arról szólt, hogyan próbálta beleképzelni magát a kétezer évvel ezelőtti emberek gondolkodásába, világába, s meglelni hajdan volt életek, egykori cselekedetek motívumait.

A három kisregényből Valachi Anna irodalomtörténész olvasott fel részleteket, majd két fiatal muzsikus, Pál Diana zongorista és Sutyinszky Beáta fuvolista Bachot és Bartókot játszott.

Ez a január végi este a Deák téren valódi ünnep lehetett. Nem csupán Bozóky Évának és könyvének az ünnepe, hanem mindazoké, akik összegyülekeztek. Mert valódi gyülekezet teremtődött ott világiakból és egyházi emberekből, újságírókból és egykori NÉKOSZ-kollégista társakból, lelkészekből-teológusokból és Deák téri, budavári, békásmegyeri hívekből, barátokból, idősekből és fiatalokból. Azokból, akiknek és akikről Bozóky Éva hatvan esztendeje ír.

(Hét Hárs-tudósítás)