Keresztutak

Amerikai kaleidoszkóp 3.

Minnesotai kisváros ősszel

A Chicagóban eltöltött napok után október másodikán indultam el vonattal a Minnesota államban lévő Minneapolis-St. Paul ikervárosok kereszteződésében fekvő Luther-szemináriumba. Vendéglátóim úgy gondolták, hogy a hoszszú, kilencórás út alkalmat kínál arra is, hogy benyomásokat gyűjtsek az amerikai tájak, városok helyzetéről. Igazuk volt. Több nagyváros, majd a gyönyörű Mississippi folyó és a Minnesotában lévő tízezer tó némelyikének a látványa valóban felejthetetlen élmény maradt.

A Luther-szeminárium a legnagyobb evangélikus oktatási intézmények közé tartozik, és a chicagói szemináriummal ellentétben nem egy világváros kellős közepén, hanem egy önálló egyetemi campuson helyezkedik el.

Minnesota állam lakóinak többsége skandináv származású. Az egyetem területén a főépület előtt álló, a norvégok által ajándékozott ősi norvég-kelta kereszt és egy aprócska, fából készült norvég templom, illetve az eleven skandináv gyülekezetek tömege országszerte mind azt bizonyítják, hogy a skandináv múlt egyben jelen is. A campus területén szürke mókusok százai szaladgálnak, majd vonulnak több hónapos téli álomra. Vendéglátóim elmondták, hogy szerencsésnek tarthatom magam, mert kifogtam az elmúlt évtized legszebb őszét. Valóban: olyan gyönyörű látványban volt részem, amellyel az Egyesült Államokban - az amerikaiak elmondása szerint - "csak" a New England-i ősz képes felvenni a versenyt.

A chicagói helyzettel ellentétben itt azonnal belekerültem az egyetem vérkeringésébe, a lakásom és a "munkahelyem" pedig mindössze kétpercnyire volt egymástól. Az egyetem könyvtárában nagy szeretettel fogadtak engem és Ubult, az aprócska japán laptopot, amely óriási szolgálatot tett nekem az egész út folyamán. A könyvtár nagysága, technikai felszereltsége, jól áttekinthető katalógusrendszere és nem utolsósorban a rendkívül kedvező nyitva tartás nagy mértékben megkönnyítette mind a tájékozódást, mind pedig a munkát.

Eric W. Gritsch nyugdíjas egyháztörténész - akinek eddig két könyvét fordítottam le magyarra - segítségével sikerült James Nestingen professzort, Luther és a lutheri reformáció avatott ismerőjét felkérni arra, hogy kísérje figyelemmel a Luther-szemináriumban végzett kutatómunkámat, amely a "két birodalomról" szóló evangélikus tanítás tartalmi vizsgálatát és mai alkalmazását foglalta magába. Nestingen professzor két mű alaposabb áttekintését javasolta a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt. Egyfelől Gerhard Ebeling rendszeres teológiai témájú, 30 oldalas nagytanulmányáét, amely a "két birodalomról" szóló tanítás szükségességét felvető kérdésre ad igenlő választ. Másfelől viszont egy több száz oldalas, Erich Duchrow szerkesztésében megjelent mű áttekintését, mely a Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottsága által elvégzett elméleti munka gyakorlati folytatásaként született.

Az Ebeling-tanulmány és a Duchrow által szerkesztett kötet egyetértett abban, hogy egyház és világ egymáshoz való viszonyát az "elválasztás és nem szétválasztás" módszerével lehet meghatározni. A kérdés tehát nem az, hogy a kettő összetartozik-e, hiszen evangélikusként erre egyértelműen igennel kell felelnünk, éspedig azért, mert a világnak és az egyháznak egyaránt az élő Isten az Ura. Azonban Isten a világot az ő törvénye, az egyházat az ő evangéliuma segítségével kormányozza. Ez az igazság a világtól a törvény betartását, az egyháztól az evangélium komolyan vételét követeli meg. Ebeling három mondatban határozza meg azokat a következtetéseket, amelyek magától értetődően következnek a fenti felállásból. Az első tétel így hangzik: "Hagyjátok, hogy Isten Isten legyen" (Let God be God!). A második pedig így: "Hagyjátok, hogy a világ világ legyen" (Let the world be world!). A harmadik tétel szerint "Hagyjátok, hogy az egyház egyház legyen" (Let the church be church!). Ez a három mondat egyszerre szól az egyháznak és a világnak, azért hogy mindegyik felismerje hivatását, és ezen keresztül képes legyen arra, hogy önmaga és a másik színe előtt áldássá váljon.

A "két birodalomról" szóló evangélikus tanítás elméleti vizsgálata alapján arra is módom nyílt, hogy rákérdezzek arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a történelmi egyházak hogyan élik meg ezeket az igazságokat a gyakorlatban. És akkor újra rátaláltam az "elválasztás és nem szétválasztás" nyomaira. Rátaláltam az egyetértésre és az ebből fakadó együttmunkálkodásra. Azután ráleltem a feszültségek különféle fajtáira, sőt frontális ütközésekre, kibékíthetetlen elvi ellentétekre (például az iraki háború kapcsán vagy az arab-izraeli kérdésben). Ugyanakkor a "mégis" megőrzött kapcsolatokat is felfedeztem, hiszen az ott élők tudják, hogy Jézus Krisztus visszajöveteléig hagyniuk kell, hogy "a világ világ" legyen, és harcolniuk kell, hogy "az egyház egyház" maradhasson.

Minnesotától és a norvég-kelta kereszt árnyékában élő Luther-szemináriumtól a rendkívül sokszínű reformációi ünnepségekkel búcsúztam. Gyönyörű istentiszteletek tele templomokkal és az egyetem rézfúvósainak szolgálatával, Bach-koncertek, Luther Kis kátéjának gyülekezeti körben való hangos felolvasása, misszionáriusok beszámolói - mindezek arról árulkodtak, hogy az amerikai lutheranizmus egyszerre kíván "evangélikus" és mégis "egyetemes" keresztény maradni.

Böröcz Enikő