Egyházunk egy-két hete
Kedves Barátom!
Múltkori leveledben panaszkodtál, hogy úgy érzed, mintha átnéznének rajtad, mintha csak egy tárgy lennél, csak egy akadály mások előbbre jutásában.
Hogy megalázónak érzed, amikor a tanulmányi osztályon órákig vársz egy pecsétre vagy aláírásra, míg az ügyintéző ott ül az asztalánál, és szemmel láthatólag nem csinál semmit. Vagy amikor felszólalsz egy közgyűlésen, és szinte meg sem várják, hogy befejezd, máris szót adnak a következő felszólalónak. Vagy amikor mész az utcán, és az emberek fellöknek, lábadra lépnek, és még neked kell bocsánatot kérned. Azt írtad: legszívesebben rájuk borítanád az asztalt, elgáncsolnád őket.
Hidd el, én is ismerem ezeket a helyzeteket! Már régebben kidolgoztam egy gyakorlatot, amely esetleg neked is segíthet, hogy olykor csak mosolyogj ezeken.
Ez a feladatsor - mint ahogy a reggeli torna is - arra szolgál, hogy felkészülten indulj a napnak. Csak ez a gyakorlat nem a testet, az izmokat melegíti be a mozgásra, hanem a lelket a megaláztatásra.
• Állj fel, a kezeidet lazán lógasd a tested mellett!
• A testsúlyodat helyezd a bal lábadra! A jobb lábadat emeld fel, és tedd a bal lábfejedre!
• Enyhén rogyaszd be a térdeidet!
• A kezeidet emeld oldalsó középtartásba!
• A nyakad izmait ernyeszd el, hagyd, hogy a fejed teljes súlyával elnehezedjen!
• Most gondold azt, hogy a kezeidbe és a lábaidba szögek vannak ütve, hogy körülötted emberek tolonganak, bámulnak, leköpnek téged, és röhögnek rajtad.
• Most gondolatban emeld fel tekintetedet, és nézz körül! Tekints rájuk a legnagyobb szelídséggel, hiszen - ha jól megfigyeled - a tömegben ott vannak családtagjaid, barátaid, sőt te magad is.
• Majd engedd le a kezed, és ülj le. Gondolkodj azon, hogy ehhez képest te menynyire vagy kiszolgáltatott és megalázott!
Írj mihamarább!
Üdv: barátod
Ui. Én sem gondolom, hogy minden helyzetet passzívan kell megélni. Neked kell mérlegelni, hogy mikor mi a jó megoldás. Talán az, ha ilyen szelíd szemmel figyeled az embereket...
Révfülöp, 2004. január 31.