Élő víz

Egy rendetlen lakásban, ahol minden a feje tetején áll, az ember önkéntelenül is azt kérdezi: Hol is kezdjem a rendrakást? Mihez fogjak először?

Az élet kuszaságának láttán, amikor úgy tűnik, hogy semmi sincs igazán a helyén, amikor mosatlan edényekként tornyosulnak egymásra az elintézetlen ügyek, amikor mindenütt alapos nagytakarításra lenne szükség, mert sok a piszkos ügy, és a lélek rendetlensége, a szívek tisztátalansága már-már elviselhetetlen, ugyancsak azt kérdezzük: Hol is kezdjem a rendrakást? Mihez fogjak először?

Sokan úgy gondolják, hogy a külső, anyagi körülmények rendezésével kell kezdeni. A materiális kérdések széles körű, intézményes megoldása az első. Ez hozza majd magával a belső rendezettséget, az erkölcsi fejlődést.

A válaszadók másik csoportja éppen ellenkező megoldást javasol: a szellem és az erkölcs szintjét kell emelni, mert csak így várható a külső dolgokban is előrehaladás.

Hol is kezdjem: a matériánál vagy az ideánál? Hitünk válasza világos és egyértelmű: Istennél kell kezdeni, mert csak ő tudja rendbe hozni életünket.

A rendteremtéshez kevés az erőnk. Akár materialista, akár idealista meggyőződéssel gyürkőzünk neki a "nagytakarításnak", csak tiszteletreméltó részeredményekre juthatunk. A bűn olyan mértékben forgatott fel mindent, olyan káoszt teremtett, hogy minden hősies emberi igyekezet kevésnek bizonyul. Míg életünk egyik területén rendet rakunk, másutt rendetlenséget csinálunk. A szemetet egyik helyről a másikra vagy a szőnyeg alá söpörjük, de ez nem hozza el az annyira vágyott tisztaságot. Saját hatáskörünkben nem tudjuk megoldani a problémákat.

Isten segítségére van szükségünk, aki kész arra, hogy rendet teremtsen. Valóban a teremtés csodájához hasonlít ez, amikor Isten a káoszból "kozmoszt" teremtett. Ez a görög szó első jelentésében "ékes rendet" jelent. Isten nem hagy magunkra, teremtő kezébe vesz minket, hogy rendet teremtsen bennünk és körülöttünk. Nála kell tehát kezdeni! Minden más sorrend elhibázott, és csalódáshoz vezet.

Madocsai Miklós