Kultúrkörök

Maszelka János festménye

A költő mintha csak a festőművész képeihez írta volna a fenti sorokat. Hiszen az is áhítattal torpan meg Maszelka János egy-egy szép tájképe előtt, aki csupán egyszer járt Erdélyben... A Küküllő mente, a Hargita, a Téli reggel vagy éppen a Fohász láttán sokan sóhajtanak fel emlékeiket idézve, és bizony akadnak olyanok is, akik azt mondják magukban: ez volt a gyermekkorom...

"Hanyatt feküdt a fűzfaág

a langy vízen. A gyom

mélán ringatta önmagát

a mállatag agyagfalon.

Forrott a nap, precskelt a szellő,

meglúdbőrözött a Nagyküküllő -

ez volt gyermekkorom.

Sűrűn, lustán, akár a méz

folyt a füvön a fény,

és megcsillant a sárgaréz

kereszt egy torony tetején..."

(Szemlér Ferenc) Maszelka Jánosnak nem ez az első kiállítása a Vármegye Galériában. Fájdalmas, hogy "a legújabb alkotásainak még vele tervezett bemutatásából emlékkiállítás lett" - amint Kulcsár Edit, a galéria vezetője mondta szép megnyitójában. A művész 2003. december 20-án hunyt el Székelyudvarhelyen, 74 esztendős korában. Máramarossziget szülötte volt, de 1935-től Székelyudvarhelyen élt, ide tért vissza a diploma megszerzése után is Kolozsvárról. Nevelőként, tanárként dolgozott, komoly szerepet vállalva a város kulturális életében, a művészutánpótlás nevelésében. Helybeli festő-, grafikus- és szobrásztársaival megszervezte a második világháború utáni első hazai művésztelepet. Értékes, gazdag műgyűjteménnyel segítette az udvarhelyi képtár létrejöttét (1979). A magyar irodalom nagyjait szénrajzportré-sorozatában örökítette meg.

Valójában a székelyföldi tájak festője volt, a pasztell mestere. Képei számos külföldi és hazai magángyűjteményben megtalálhatók. 2002-ben a Hargita Megyei Önkormányzat, majd a csíkszeredai Visual Art Galéria életműdíjjal jutalmazta.

"Bajnál, gondnál, nehézségnél erősebb a festő vitalitása, optimizmusa. Maszelka a szűkebben értelmezett Székelyföld legidősebb mai képzőművésze. Alapállásában, magatartásában, kedélyében az egyik legfiatalabb. Ahogy Bajor Andor mondaná: >>Mögötte jó szándék, előtte szeretet.<<" - írta a kiállítást tartalmas emlékezéssel megnyitó Nagy Miklós Kund a művész életpályájáról készült szép képes albumában röviddel a mester halála előtt. Őszinte szavai után öröm volt hallani Dévai Nagy Kamilla maga kísérte, Erdélyt idéző dalait. Szép gondolat volt, mikor Erdély, a Székelyföld városait említő dalánál arra kérte a jelenlévőket, hogy vele együtt és hangosan idézzék fel minden város nevét, hiszen a festményeken ezek láthatók. (Kár, hogy kevés hangot lehetett hallani. Vajon miért?)

Az emlékkiállítás és a könyvbemutató március 10-ig látogatható, keddtől péntekig 10 és 18 óra között az V., Vármegye u. 11. szám alatt. Telefon: 318-8148.

Schelken Pálma