Kultúrkörök

Gyermekjáték

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani..." - Kosztolányi gyönyörű verse jutott eszembe, amikor a budai Várban meglátogattuk a Történeti Múzeum Játszani jó! Barangolás a játékok birodalmában című kiállítását. Öröm volt nézni az apákat, amint karon ülő gyermekeiknek magyarázták, hogy mit látnak, az izgatottan futkosó nagyobbakat, amint érdekes tárgyakat fedeztek fel maguknak, vagy az idősebbeket, amint ráeszméltek, hogy a vitrinben látható, a gyermekkorukat idéző játékok ma már bizony muzeális darabok. A barangolás a messzi múltban kezdődik: láthatunk "játékszereket" Kr. e. 6000-ből is...

A négy terem tárgyai nem kronologikus sorrendben, hanem játékfajták szerint oszlanak meg, így az ókori - egyiptomi, görög, római - játékokkal és a későbbi korok alkotásaival újra és újra találkozunk. Különböző múzeumoktól (Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Aquincum, Visegrád, Göcsej, Zalaegerszeg, Szentes, Szolnok, Szeged, Szécsény, Csongrád, Makó múzeumai) kölcsönzött régészeti leletek, illetve a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származó olajfestmények (köztük Csók István, Glatz Oszkár, Szőnyi István, Fényes Adolf képei), színezett nyomatok, litográfiák, fa- és rézmetszetek, ceruzarajzok, fényképek hozzák közel hozzánk a különféle korok játékait. A kiállított tárgyak egy része eredetileg a kairói Egyiptomi Múzeum kiállításain, a londoni British Museum, a National Gallery, a milánói Scala, a bécsi Kunsthistorische Museum termeiben, a párizsi Louvre-ban és Európa más múzeumaiban látható.

Kezdjük a görög-római dobáló, célzó játékokkal. Kiderül, hogy a biliárdot kezdetben a földön, elkerített területen játszották, csak a 15-16. században került be a szobába. Labda- és golyójátékok - ki emlékszik a diabolóra, kuglira, búgócsigára? Nekem bizony voltak ilyen játékaim... Picike hangszerek, hegedű, csörgő, kereplő, citera, balalajka, zongora - ilyenen tanultam meg magamtól a Boci-boci tarkát...

Katonásdi! Fa- és ólomkatonák, középkori lovagi tornát mintázó játékok figurái. Mozgó és mozgatható játékok. Havazás! Egy nagy kirakatban téli játékok, szánkó, benne babával. Az első korcsolyák... Hinta, libikóka, ugrókötél, vesszőparipa, fakard, gólyaláb. Ez utóbbi nem csak játék: a sáros falu utcáin száraz lábbal segítette iskolába a gyerekeket. Egy fal méretű kirakatban karácsonyfa alatt játékok, köztük teljes tűzoltó-felszerelés, vonat, hintaló, gőzgép a 19. századból, amerikai gyermekírógép 1902-ből és kirakós társasjátékok.

Állatok, fából készült Noé bárkája. Őskori állatszobrocskák, miniatűr őskori edények Kr. e. 6000-ből, az aquincumi múzeum gyűjteményéből. Egy újabb kirakatban konyhai berendezések (már használható méretben) babaedényekkel, pirinyó, lakkozott babaétkészlet, háztartási eszközök, neoreneszánsz stílusú üveg és ón boroskészlet, népi edények.

Megérkezünk a babaházak, babalakások, a berendezett bababolt világába.

"Az ősi babáknak kultikus szerepe volt - tudjuk meg az ismertetőből -, bajelhárító talizmánok, fogadalmi tárgyak, termékenységi idolok voltak." Először Egyiptomban tűntek fel játékszerként, tőlük vették át őket a görögök és rómaiak. Aranyosak a csutkából, csuhéból, kukoricaszárból készült babák is. Legvégül hatalmas, négyszintes babaház fogad bennünket, fölül erkéllyel, tizenegy helyiséggel, teljesen berendezve (még olajfestmények is vannak a falakon), mely a 19-20. század fordulójának nagypolgári világába kalauzol. Gyerekszoba, háló, ebédlő, szalon, konyha, kamra, minden van benne. Nehéz megválni tőle...

Ezután a felnőttek hazárdjátékainak világába lépünk, de itt is az őskortól látunk kiállítási tárgyakat. A későbbi korokat idézi a gyönyörű, barokk stílusú, barna diófából készült játékszekrény, mely tíz különböző méretű, kihúzható fiókkal készült; benne tarokk-kártyák, zsetonok bújnak meg...

Majd a sakk birodalma következik. Egy másik képen senet-játékasztal látható Tuthenhamon fáraó sírjából. De számomra a kiállítás csúcsa az a körömnyi méretű senet-játékfigura, amely egy fél méter magas üvegszekrényben, fekete bársonnyal bevont piramis tetején ül, belülről kivilágítva...

Ezt követően a különféle társasjátékokkal (malomjáték, ostromjáték) ismerkedhetünk meg. A kutatók már az őskőkori barlangok falába vésve is találkoztak malomábrával. Ezek a játékok valójában a középkorban terjedtek el, és a mai napig közkedveltek.

A kiállítás igazi meglepetéssel zárul: a gyerekek megérkezhetnek saját birodalmukba, a játékszobába, ahol építőkockák, képkirakó mozaikrejtvények, babakonyha várják őket. A földön párnák, az asztalon pedig használati utasítások, amelyek útbaigazítják a játszani vágyó látogatókat.

A nagyszerű tárlat február végéig látogatható.

Amíg a gyerekek játszanak, átsétálhatunk a szomszéd termekbe, melyek a dunai hidak - elsősorban is az Erzsébet híd - háború utáni újjáépítésének történetét mutatják be részletesen. Megnézhetünk egy filmet a háborúban lerombolt Mária Valéria hídról, Magyarország második leghosszabb hídjáról, mely 1995-ben lett volna százéves. A film bemutatja azt a több mint fél évszázados, hosszú harcot, amely 1945-től az újjáépítéséig tartott. Tárgyalások tucatjai fulladtak kudarcba. Aztán 1999-ben megindult a munka, és a hidat 2001 októberében végre felavatta "a magyar miniszterelnök". Csak így, név nélkül. Jó az, ha újabb fél évszázad után az "átlagpolgár" már nem fogja tudni, ki volt az?!

A kiállítás szépséges is volt, izgalmas is volt. Ki is pihentük magunkat. De valami rossz szájíz mégis maradt bennünk...

Kovács Mária