Élő víz
Heti útravaló
Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15)
Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi Isten örök igéjének a sorsáról szólnak azért, hogy vezérigénk kérésének mi is eleget tegyünk. Bizonyára mindnyájan ismerjük a magvető példázatát, amelyben a mag az Isten igéje, a föld az ember szíve. Csak egy nyitott kérdés maradt: milyen "típusú" föld a te szíved? Lukács példázatának sajátossága, hogy a jó föld "csak" százszoros termést tud teremni! Ez a teljesség, az üdvösség képe, amelyet a szívünkbe fogadott Jézusban való hit által nyerhetünk el. Ez Isten országának a titka (Lk 8,10). De nyilvánvaló lehet mindenki előtt, hogy "Isten igéje élő és ható, (...) és megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsid 4,12). Mózes a halála előtt azt tanácsolta népének, hogy szívleljék meg az Úr igéit, "mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek" (5Móz 32,47). Az útszéli, sziklás és tövises szívre is olvashatunk példát: "A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr." (2Móz 7,13) Újszövetségi ellenpélda is van: a názáretiek megbotránkoztak, amikor Jézus tanítani kezdett a zsinagógában. Jézus "csodálkozott is hitetlenségükön" (Mk 6,6). Ő minket is tanítani szeretne. Nem elég hallani az ő beszédeit, de igéje szerint kell cselekednünk is. Ha így teszünk, akkor nem egy alap nélküli házhoz hasonlít az életünk. Ha őreá, a kősziklára építünk, nem omlik össze életünk háza, "mert jól volt megépítve" (Lk 6,48). Jézus nyilvános működésének a végén ezt kéri népétől: "higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" (Jn 12,36) Ám ők mégsem hittek benne (Jn 12,37). Éppen ezért kell felemeltetnie az Emberfiának, hogy szívükkel értsenek, és megtérjenek, és ő meggyógyítsa őket. Mert "az ő sebei árán gyógyultunk meg" (Ézs 53,5).
Evangélikusként minden igehirdetés után elénekeljük az istentiszteleten, hogy "Jézus, a te beszéded / Teremjen jó gyümölcsöket, / Szent igéd és Szentlelked / Ítélje meg bűneinket" (EÉ 283,3). Gondolkodjunk el azon, hogy vajon megvalósultak-e életünkben ezek a kérések.
Garai András