e-világ

Azt hiszem, minden szülő kitüntetett figyelemmel kíséri gyermeke születésnapjait, ám különösen is számon tartja azokat, amelyek egy-egy kerek számhoz kötődnek. Ehhez hasonló élményt jelent egy pedagógus számára az is, amikor az általa megálmodott informatikaverseny immáron ötödik évfordulójához érkezik.

Az evangélikus gimnáziumok számára kiírt Neumann-versenyről évről évre beszámolunk evangélikus hetilapunk hasábjain is, igaz, inkább az élményekre vagy a helyezésekre szorítkozunk tudósításainkban. E rovatban azonban érdemes magáról a kezdeményezésről is szólnunk, hiszen a vetélkedő céljai összecsengenek az Intelligens Egyház Munkacsoport által megfogalmazott célokkal.

Amikor 1999-ben e verseny megindításának lehetőségeiről beszéltem dr. Lampérth Gyula néhai líceumi igazgatóval, elsősorban nem az motivált, hogy tovább nőjön a szaktárgyi versenyek száma, vagy hogy az evangélikus iskolák közötti versengésekhez az informatika tantárgy is csatlakozzon. E megmérettetéssel azt szerettem volna elérni, hogy a gyerekek meglássák: az új ismereteknek, eszközöknek az egyházban is van helyük, és hogy az informatika azon területeivel ismerkedjenek meg mélyebben, amelyek az emberek számára hasznosak és Isten előtt is elfogadottak. Ha egy táblázatkezelő feladatba például az egyházkerületek püspökeinek, lelkészeinek nevei is bekerülnek, vagy ha egy honlapszerkesztő feladatban a Dunántúli Harangszó aktuális számából kell kivonatot készíteni, illetve ha a kisdiákoknak egy grafikai felületű programozási nyelvvel, a Comenius Logóval az evangélikus énekeskönyvünk ábráit kell megrajzoltatniuk, akkor nem csupán a szakmai képességeiket mérjük, de olyan tudással is gyarapítjuk őket, amelyhez máshol esetleg nem szerezhetnek meg (a versenyben ugyanis nem csupán evangélikus tanulók vesznek részt).

Így aztán elindult a verseny. Kollégáim mellém álltak a szervezésben, a feladatok megfogalmazásában, a nyomtatásban és a postázásban pedig még a diákok is segítettek. És a döntőben - amelyet azóta is a líceum Unger Pauline informatikai laborjában tartanak - megtörtént a csoda: közel 50 diák érkezett az ország szinte minden evangélikus iskolájából; a verseny célja pedig nem egymás legyőzése volt, hanem az együttlét. Úgy érzem tehát, hogy az Úr megáldotta munkánkat.

A Neumann-verseny egyben a szaktanártársak számára is találkozási lehetőséget biztosít, amelyen meg lehet beszélni a gondokat, ötleteket lehet cserélni és fontos információkat megosztani. Jó alkalom arra, hogy megismerhessük egymást.

A megmérettetés két évvel ezelőtt internetes tartalomfejlesztés kategóriával is bővült, így sok olyan információt is összegyűjtenek a versenyzők, amelyek egyházunk életéhez kapcsolódnak. Tavaly például két iskola csapata is készített riportot Budaker Oszkárnak, a Teológiai Otthon néhai igazgatójának (már szintén idős) tanítványaival.

A verseny tehát örvendetes összefogással zajlik évről évre, de ez nem csupán a tanárokra értendő: az anyagiak biztosításához sikerült több soproni cég támogatását is megnyerni, a díjakat pedig az egyik országos számítástechnikai szaklap, illetve egy soproni informatikai cég biztosítja számunkra. Fontosnak tartottam azt is, hogy hasznos eszközöket kapjanak a legjobbak, ugyanis sajnos sokszor tapasztalható, hogy országos szakmai versenyek dobogósainak is csupán kacatokat adnak át a szervezők. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy diákjaink nem a díjakért versengenek.

Öt év az ember életében sem kis idő. Az akkor legfiatalabbak is már felsősök. Lampérth Gyula azóta már égi irodájából drukkol nekünk, de örömünkre Tölli Balázs igazgató és a líceum jelenlegi vezetése is támogatja a versenyt. Tavalytól pedig a Dunántúli Egyházkerület vezetősége is a verseny mellé állt: a díjkiosztón az egyházkerület legeredményesebb ifjú informatikusa Ittzés János püspöktől vehette át az elismerő díjat.

Idén a versenyzők már megírták az írásbeliket. Jöhet hát a döntő, találkozunk a líceum informatikalaborjában március 5-én!

Babics Csaba