evél&levél

A február 8-i számban jelent meg Koczor Tamás esperes "Búcsú az evangélizációtól?" című írása, melynek néhány megállapítására szeretnék reagálni.

"Egyházunkban úgy tűnik, hogy az evangélizáció az EKE egyesület birtokában van." Ki tilt el ma bárkit is az evangélizációtól? A diktatúra idején volt rá példa, ma azonban szabad a terep. Nem az EKE-n múlik, ha valaki nem végzi az evangélizálás munkáját. Csakhogy erre Isten hívja el szolgáit. Önként, magamutogatással nem megy.

"Ők uralják [ti. az EKE] az egyik legjelentősebb konfencia-központot, a piliscsabai Béthelt." Mint a Béthel igazgatótanácsának elnöke tanúsíthatom, hogy a piliscsabai Béthel a legkülönfélébb konferenciáknak ad otthont: tart alkalmakat a Fébé, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, az Ifjúsági és Gyermekosztály, a Női Misszió, de gyülekezetek, egyesületek is megfordulnak ott. Az EKE is használja bőséggel az épületet, ám miattuk nem kell másokat elutasítani. Az EKE azt a szolgálatot végzi, amelyért egy belmissziói otthont fenntartani szükséges. Az EKE nem egyházon kívüli gittegylet, hanem egyházunkon belüli megújulási mozgalom. Én nem vagyok tagja ennek a közösségnek, de hibáik ellenére becsülöm őket, és hálás vagyok Istennek a munkájukért.

"A lelkészevangélizáció kedvesen megtűrt alkalom lehetett." A szervezésnek vannak szakmai feltételei is. Tudni kell, hogy a Béthel általában egy évre előre "megtelik", de ez más konferencia-központokra is jellemző. A szervezést időben kell kezdeni. Koczor Tamás három héttel a program előtt kezdte a helyszínt keresni.

A közelmúlt fejlesztései lehetővé tették, hogy két csoportban akár száz fő is tudja egyidejűleg használni a központot. Az EKE, amikor meghallotta, hogy szükség van az épületre, csendben az alagsorba vonult, átadva a magasabb színvonalú helyet a lelkészeknek.

Szeverényi János országos missziói lelkész