Napról napra

Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. (1Krón 28,9; 1Pt 1,17; Mk 8,31-38;1Kor 13,1-13; Zsolt 31) Dávid ezzel az útmutatással adta át a hatalmat fiának, Salamonnak. Az idős király szavai hitelesek. Számtalanszor kellett neki is megtapasztalnia, hogy Isten elől nem rejtheti el bűneit, hamis indulatait. Az Urat szolgálni csak őszinte szívvel, készséges lélekkel lehet. Csak az ilyen életen lehet Isten áldása.

A tiszta igazságot kövesd, hogy élhess. (5Móz 16,20; 1Thessz 5,15; Lk 13,31-35; 1Kir 3,1-15) Mi az igazság? - tette fel egykor Pilátus a cinikus kérdést. S azóta a történelem folyamán valóban rá kellett döbbenünk, hogy az emberi igazságosság gyakran részrehajló, az adott hatalom oldalán áll. Isten igazsága azonban nem személyválogató, nem tűri a ferdítést. Az ő igazsága a szeretet igazsága. Rajtunk, hívein pedig ezt kéri számon.

Féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! (1Sám 12,24; Mk 5,19; Lk 5,33-39; 1Kir 3,16-28) Milyen érdekes a sorrend! Nem azt mondja ez az ige, hogy ha szolgáljuk az Urat, akkor ő is nagy dolgokat tesz velünk. Fordítva: Isten szeretete megelőz bennünket. Nagy ajándékai, csodái nem indíthatnak másra, mint hogy teljes szívvel és félelemmel szolgáljuk őt.

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul. (Zsolt 77,3; Jn 15,7; 2Pt 1,2-22; 1Kir 5,1-14) Figyeljünk a jelen időre! A zsoltáros feje fölül még nem vonultak el a viharfelhők. Nem utólag emlékezik vissza kilátástalan helyzetére. Ő most van bajban. S bár olyan kísértő gondolatai támadnak, hogy Isten talán megvonta tőle jóakaratát, bizodalma mégis erősebb kétségeinél. Hittel fordul az Úrhoz segítségért.

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. (Jer 31,25; Mk 6,41-42; Zak 7,2-13; 1Kir 5,15-32) Bárcsak gyakrabban bátorítana bennünket így Isten igéje! Sokan lehetnek éppoly csüggedtek, mint Izrael népe ott, a fogságban. A nekik szóló biztatás azonban ma is aktuális. Isten szabadító Isten, aki a "hazatérésünket" munkálja.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. (JerSir 3,22-23a; Mt 6,30; Jn 8,21-30; 1Kir 6,1-13) Ez a vallomás egy szenvedő ember ajkán hangzik el. Amíg csupán a nyomorúságait látja maga előtt, addig elcsügged. Ám amikor életét, a vele történt eseményeket újra átgondolja, rádöbben: Isten kegyelme tartja őt és az egész világot. Adná az Úr, hogy ma valamennyien túllátnánk nehézségeinken, és meglátnánk őt, aki mindezek közt irgalmasan hordoz minket!

Izrael fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az Úr Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az Úrnak. (2Móz 35,29; 1Pt 2,5; Dán 5,1-7.17-30;1Kir 8,1-13) A mai nap másik igéjében Péter apostol arra biztatja Krisztus népét, hogy épüljön fel lelki házzá. Az ószövetségi szakasz bizonysága szerint azonban a lelki növekedés gyakran egészen materiális jelekben válik nyilvánvalóvá: itt például az önkéntes ajándékokban. A lelki "felépültség" bizonyítéka lehet tehát az, amikor már nem esik nehezünkre a lemondás, az Úr ügyére való adakozás.

B. Pintér Márta