Egyházunk egy-két hete

Az 1676-ban gályarabságból szabadult protestáns lelkészekről évek óta közös istentiszteleten emlékeznek meg az evangélikus és református gyülekezetek Sárváron. Korábban a reformáció napján tartották a megemlékezést, azonban immáron harmadik esztendeje február 15-én gyűlnek össze hálaadásra.

1. február 11-én de Ruyter admirális irányításával egy holland hadihajó közelítette meg a Földközi-tengeren azt az olasz gályát, amelynek fedélzetén gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek sínylődtek. Az admirális erőteljes fellépésének hatására a rabokat átadták neki - így véget ért hitükért vállalt számkivetettségük.

A sárvári protestánsok idén az evangélikus templomban gyülekeztek össze azért, hogy hálát adjanak a 328 esztendeje történt szabadulásért. Az istentiszteleten Szentgyörgyi László református lelkész hirdetett igét Mt 21,12-13 és Zsolt 35 alapján. Igehirdetésében kiemelte: különleges lehetőség, hogy az Urat hívhatjuk segítségül hitünkért folytatott harcunkban; különleges lehetőség, hogy az Úrért tehetünk erőfeszítéseket. A lelkipásztor azzal a reménnyel zárta prédikációját, hogy Isten segít elkerülni a felesleges harcokat, és segít elviselni, javunkra fordítani a megérdemelt támadásokat.

Az istentiszteletet követően a hívek átvonultak a Nádasdy-vár udvarára, ahol a gályarab lelkészek emlékére állított márványtábla előtt Gyarmati István evangélikus lelkész mondott beszédet. A táblát Sárvár város polgárai készíttették tizenöt, a várban egy évet raboskodott, majd később gályára került protestáns lelkész emlékére. (Abban a városban tartották őket fogva, amely néhány évtizeddel azelőtt a magyarországi reformáció és szellemi élet egyik központja volt, amelynek közelében Sylvester János kinyomtatta Újszövetség-fordítását.) A megemlékezést követően a gyülekezetek vezetői elhelyezték koszorúikat, és a megjelentek elénekelték nemzeti imánkat. Jövőre a református templomban folytatódik a hagyományos emlékezés.

E. K.