EvÉlet - Lelki segély

"Nagyon megörültem ennek a cikksorozatnak, mert valóban jó lenne a hétköznapokban megélt problémákat keresztény módon megoldani. Istennek adok hálát, hogy ön ezt a hiánypótló szolgálatot felvállalta. Külön hálás vagyok azért, hogy ön nő és gyakorló anya is. Az én kérdésem a következő: Hány gyermeket vállalhatok, és mikor szülessenek meg? Talán furcsa, de én nem az anyagiak, hanem a lelki teher miatt aggódom. Van ugyanis egy majdnem hároméves kisfiam, aki rendkívül mozgékony, dacos gyerek. Sokat kérdez, magyaráz, igényli, hogy legyen közössége, és gyakran hisztizik is valami miatt. Mostanra testileg-lelkileg teljesen kimerültem, hiszen én vagyok vele egész nap. Nagyon szeretem őt, de néha már olyan gondolatom is volt, hogy valaki a családból vigye el legalább egy hétre, hogy kipihenhessem magam végre. Ilyen helyzetben vállalhatunk-e férjemmel most újabb gyermeket? Kérem, segítsen Isten igéjével tisztán látnom."

Amikor úgy érezzük, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk felett, hogy nem bírjuk hordozni terheinket, akkor már semmi más nem segít rajtunk, csak az, ha az Úr menedékházába futunk, hiszen ő magához hívogatja a megfáradtakat, és megnyugvást ígér nekik (Mt 11,28). Őelőtte szabad panaszkodnunk, kritikusan boncolgatnunk élethelyzetünket, sőt "felfelé robbanunk" is, kiadni magunkból mindazt, ami fojtogat minket.

De hát lehet-e egy boldog, ifjú édesanya - aki ráadásul hívő is - megfáradt, kimerült, szorongathatja-e valamilyen kétség? Csak az kérdez ilyesmiket, aki még nem gondozott éveken át napi huszonnégy órában lelkiismeretesen egy vagy több gyermeket, és ezért fogalma sincs arról, hogy mennyire kimerítő az édesanyai hivatás. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy a gyermeknevelés csöppet sem nyugalmas vállalkozás. Óriási felelősség, és többnyire nincs kézzelfogható eredménye. Legalábbis azonnal nincs, hiszen gyermekünk szüntelenül vonakodik attól, hogy olyan legyen, és úgy viselkedjen, ahogyan mi azt elképzeltük. Gyakorta összehasonlítgatjuk gyermekünket mások csemetéivel, és úgy véljük, hogy azok jobbak, hogy nincs velük annyi probléma, mint a miénkkel, ezért aztán elhatározzuk, hogy szigorúbbak leszünk, vagy újabb nevelési módszereket próbálunk ki. Mindeközben kemény, idegtépő munkává válik a gyermekkel való foglalkozásunk, és mivel nem ad elegendő sikerélményt, belefásulunk. Emellett ott van a házimunka egyhangúsága, a négy fal közötti szívszorító magány, a sok lemondás, a család különböző tagjainak elvárásai és persze az estefelé hazaérkező hitvesünk, aki szintén kényeztetésre vágyik, időt és figyelmet követel feleségétől, akinek ugye semmi dolga sem volt, hiszen egész nap otthon csücsült.

Nem lenne helyes azt állítani, hogy aki szereti gyermekét, az nem kerülhet válságba, sőt azt sem szabad mondani, hogy a hívő ember életében nincsenek hullámvölgyek. Nem élünk légüres térben, külső és belső harcaink közepette nevelünk, sokszor olyan terhek súlya alatt, amelyek függetlenek a gyermektől. Nem kell azonban megfeneklenünk a válság sekély vizében, a hullámvölgy után magasba emel egy hullámhegy: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil 4,13) Ha a kedves levélíró testvérem szívében ott él a vágy egy újabb gyermek után, ha párjával hittel fogadnák el őt Istentől, akkor meggyőződésem, hogy mindez az élet Urától ered. Lehet, hogy önmagunkat nem mindig érezzük felkészültnek arra, hogy Isten munkatársaivá váljunk a gyermeknevelésben. Elképzelhető, hogy megannyi kedvezőtlen körülményt tudnánk felsorolni annak alátámasztására, hogy még várni kell a baba fogadásával, és helyeselhető, hogy érett, felelősen gondolkodó emberként optimális körülményeket szeretnénk biztosítani születendő gyermekünk számára. Mégis minden gyermek vállalásakor a hit merészségével mehetünk csak a kis jövevény elé, hiszen nemhogy a holnap, de még a következő perc sem kiszámítható a halandó számára. "Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását" - mondja a Példabeszédek egyik szerzője (Péld 16,9), és vele együtt vallom én is, hogy aki az Úr vezetésére figyel, az nem csalódik. Ha az Úr nyújtja az áldást, szíves örömest el kell fogadni tőle. De ugyanakkor nem kell felvállalni a hős anya szerepét, aki problémamentesen, mosolyogva, rendületlenül megy végig életútján, mert ilyen anya csak a reklámok világában létezik.

Szívemből örülnék, ha kedves levélírónk visszanyerné erejét, frissességét, és harmonikus, boldog, többgyermekes édesanya lenne. Ezért fogadjon el tőlem szeretettel néhány praktikus tanácsot: 1. Minden gyermek Isten egyedi teremtése, önálló lény, sok veleszületett genetikai jellemzővel és bűnös természettel. A két-három éves gyermekben nagyon intenzív vágy él a szülői tekintély kipróbálására, a tiltások határvonalának átlépésére. De fel a fejjel, ez a kimerítő korszak nem tart sokáig! 2. Készítsen alapos időbeosztást napi, heti és havi tervet teendőiről. Szánjon időt saját magára, testi-lelki regenerálódására is! Kérjen bátran segítséget a családtagoktól, hogy terheit könynyebben hordozhassa. Ha előre tudják, hogy miben és mikor segíthetnek, még készségesebbek lesznek. 3. A jó nevelés alapja a szeretet és az irányítás. A gyermeknek minden szavunkkal és tettünkkel azt kell üzennünk, hogy szeretjük és elfogadjuk, még akkor is, ha korlátozzuk és fegyelmezzük. Világos szabályokra, rendszerességre, következetességre van szükségük. Nem kell attól félnünk, hogy gyermekünk nem fog szeretni minket, ha megtiltunk neki valamit. Azonban ha türelmetlenek vagyunk vele egy-egy fejlődési szakaszban, visszaeshet a már korábban megélt fokozatokba, mivel azok biztonságot nyújtanak neki. 4. Ha a szerelmespárból házaspár, majd szülőpár lett, akkor is ügyelnünk kell arra, hogy a kettesben töltött gyengéd percek ne váljanak múlt idővé. Nem rossz az az anya, aki időnként másra bízza a gyermekét, hogy azután újra üdén tudjon rá figyelni, a benne levő kincseket kibányászni. 5. Ha a türelem azt jelenti, hogy időt adunk gyermekünknek a kibontakozáshoz, akkor a humor az a szemüveg, amelyen keresztül ezeket az átmeneti időket szemlélni kell. Bármit is tegyen gyermekünk, tekintsük azt próbálkozásnak, és ha valami bosszantó vegyül ebbe a szárnypróbálgatásba, hát próbáljuk meg azt a humoros oldaláról nézni. Valójában egész életünkben a rend és zűrzavar közötti egyensúly megteremtésére igyekszünk. Ha mindezt rosszkedvűen tesszük, akkor megnehezítjük a saját dolgunkat, a jókedv azonban erővel tölt fel.

Jó szívvel ajánlom figyelmébe még a következő szentírási igehelyeket: Fil 4,6; Zsolt 22,11; Péld 29,17; Zsid 10,36; Zsolt 139 és Péld 3,5-8, valamint dr. Ross Campbell Életre szóló ajándék című nagyszerű művét (Harmat Kiadó, 2002) bízva abban, hogy segítenek kérdéseit megválaszolni. Kérem, írja meg nekem kis családja életének további alakulását. Nagyon szépen köszönöm elismerő, bátorító sorait. A lelki mentőövet továbbra is imádsággal dobom kedves olvasóink felé, és kérem az Urat, hogy ő ragadja meg azt, aki utánanyúl.

Szőkéné Bakay Beatrix