Keresztény szemmel

Fújnak a böjti szelek! - szinte hallom nagyanyám hangját, ahogyan minden esztendőben olyan magától értetődően, mégis sokatmondóan és jelentőségteljesen kimondja ezt a mondatot. Akkoriban gyerekfejjel persze fogalmam sem volt arról, mi az a böjt, csak azt tudtam, hogy ilyenkor fújnak a böjti szelek.

És tényleg. A böjt a tavasz kiteljesedésének idejére esik. Amikor a téli pihenés, vegetáció után a langyos napsugarak hatására nyújtózkodni kezd a természet, elindul a pezsgés a növények testében. A magokból új élet sarjad, minden újjáéled. És akkor megérkeznek a böjti szelek. Sokszor kellemetlenül, csontig hatolóan. Van, aki ezt észre sem veszi, de vannak olyanok is, akik érzékenyen reagálnak rá, és kínzásként élik meg az ilyen időszakot. Pedig ilyenkor, a tél vége felé nagyon sok haszna van a szeles időnek: szárítja a hótól, olvadástól, esőtől felázott föld felszínét. Hiszen a sáros, ragacsos földre rá sem lehet lépni, csak a szikkadt földbe lehet elvetni a magvakat, hogy idejében kihajtsanak, és termést hozzanak. Ez pedig a táplálékot, az életet jelenti számunkra.

A böjti időszaknak is ilyen előkészítő szerepe van: felkészít bennünket a húsvét megünneplésére. Csak hát - mint annyi más - a böjt is "önálló" életre kelt, elszakadt az eredeti jelentésétől, jelentőségétől. És milyen karriert futott be, milyen nagy divat lett az utóbbi években! Böjtöt, vagyis tisztítókúrákat ajánlanak betegségek esetén vagy éppen a betegségek megelőzésére, de még lelki bajokra, problémákra is. És bizony nagyon hatásosak lehetnek ezek a kúrák. Hiszen olyan világban élünk, ahol minden a maximális kényelemről és élvezetről szól, ahol minden a több és még több fogyasztásra buzdít, és ahol állandóan test- és életidegen élelmiszerekkel és szellemi tápszerekkel etetnek bennünket. Ezek azonban anélkül, hogy hasznosulnának, méreganyagként felhalmozódnak bennünk, és ingoványossá, sárossá, ragacsossá teszik testünket, lelkünket, amelyet így nehezen lehet megközelíteni, nehezen lehet megművelni, és amelybe nem lehet elvetni a Magot.

Szükség van tehát a tél végi-tavaszi fuvallatra, a böjti szélre, hogy szárítsa, szikkassza a süppedős ingoványt, hogy alkalmassá tegye a vetésre. Mert a böjt a testre gyakorolt jótékony hatása mellett elsősorban mégis "lelkigyakorlat" - milyen szép ez a kifejezés, kár, hogy nem használjuk. Lelki felkészülés, lelki "edzés" a húsvét megünneplésére. Isten által megszentelt idő a böjt, amelynek tartalmi mondanivalója kell, hogy eltöltsön, feltöltsön bennünket: bűnbánatot kell tartanunk, és újból és újból meg kell térnünk Urunkhoz, akinek húsvéti megváltói művében van adva üdvösségünk.

E nélkül a felkészülés nélkül, a böjti időszak tartalmi mondanivalójának az életünkbe való beépülése nélkül a húsvét megünneplése nem más, mint megemlékezés a természet évenkénti megújulásáról, nagy eszem-iszom vagy éppen "nyusziünnep" a gyerekeknek. Fontos tehát a böjti időszak, amelynek keretet, nyomatékot adhat ugyan a testi gyakorlat, az erőpróba, a böjt megtartása, a lényege mégis a lelkigyakorlat, a lelki felkészülés.

Jöjjenek hát a böjti szelek: szikkasszanak, szárítsanak, készítsék a talajt a Mag, az Isten igéje számára, hogy az jó földbe hullhasson, s ott kihajtva jó termést hozhasson - a mi életünkben is!

Sánta Anikó