A vasárnap igéje

Böjt 1. vasárnapja (invocavit)

Augustinus egyházatya szerint csak Isten képes igazi alkotó munkára, teremtésre (creatio ex nihilo). Szavával, igéjével a semmiből hozta létre a látható és láthatatlan világot. Az ördög nem képes kreatívan alkotni, bármit is létrehozni. Értékteremtő munka helyett a már meglevő értékekre veti magát. Tevékenysége ezek tönkretételére irányul. Ő a diabolosz, aki szétdobálja mindazt, amit Isten épnek teremtett, és harmonikus egységre, közösségre rendelt. Az élősködőkre hasonlít, amelyek más, egészséges szervezetekre fonódnak, és azokba behatolva életerejüket elszívják, felélik. A parazita virul, míg a gazda élőlény belepusztul a halálos együttlétbe.

Az első bűnesetkor az ördög kiszakította az embert az Istennel való éltető közösségből, és szembefordította vele. Azóta is szüntelenül ezt teszi. Minden emberi bűn gyökere az Istentől való elszakadás. Az egyes bűnök ennek a katasztrófának a gyakorlati következményei, amelyek nyomán az ember az Istennel való belső, személyes kapcsolat nélkül él, gondolkodik és cselekszik. Bár a bűn lényege szerint mindig Isten ellen irányul, a bűnös cselekedetek előbb mégis az embertársat, a felebarátot érik el. Istenben ugyan nem tehetnek kárt, annál inkább gyötrelmessé teszik egy-egy embertárs, sőt nemritkán egyes emberi közösségek életét. Néha egy-egy ember bűne tömegeket nyomorít meg és tesz szerencsétlenné.

Jézus Krisztus megjelenéséig úgy látszott, hogy ez a folyamat megfordíthatatlan. Jézus megjelenése azonban gyökeres fordulatot hozott Isten és a világ, Isten és az emberiség viszonyában. Benne olyan valaki lépett a történelem porondjára, akiben nincsen bűn. Tökéletes egységben van Istennel, egy az Atyával.

Az ördög rajta is kipróbálta eszközeit, amelyekkel Ádám óta minden emberen sikert aratott. De Jézussal véget ért az ördög sikertörténete: teljes kudarcba fulladt. Bár bűnöket tud még produkálni, de a bűnt, Isten és a világ, Isten és az ember végleges szakítását nem érte és nem érheti el. Jézus Krisztus megjelenésével megfordult a folyamat, és feltartóztathatatlanul halad előre. Jézus közelségében az Istentől elfordult, Istentől eltávolodott és Isten nélkül élő emberek bűnbánatban Istenhez térnek.

Jézusban nincs bűn, így isteni hatalma van rá, hogy elvegye a bűnöket. Megszabadít a romboló és parazita ellenségtől. Felszabadít a bűnbánatra, vagyis az Istenhez való megtérésre. Szabaddá tesz az alázatra és az Istennek való engedelmességre. Az igaz és bűntelen Jézus Krisztus úgy állít bennünket Isten elé, mint igazakat, akiket bűneiktől már megszabadított. Felruház Isten gyermekeinek méltóságával, kiterjeszti ránk tisztaságának és ártatlanságának oltalmát.

"Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket" - figyelmeztet a levél írója. A Jézus Krisztustól ajándékba kapott igazság, vagyis az Istenhez tartozás, az ördög szorításából való szabadulás a krisztusi igazság cselekvését követeli. Már az ördög sem állhat utunkba, hogy a szeretet kettős nagy parancsolatát teljesítsük. A szeretet parancsától nem választható el a tízparancsolat sem, amely nem más, mint a szeretet nagy parancsának mindennapi aprópénzre váltása. Ennek megtartásával válunk az ördög munkáit lerontó Jézus tanítványává, munkatársává, követőjévé.

Imádkozzunk!

Teremtő Istenünk! Megvalljuk, hogy eltávolodtunk tőled, és emiatt látjuk az ördög munkáit félelmetesnek és ellenállhatatlannak világunkban és életünkben. Ezért törődünk bele abba, hogy javíthatatlanul rossz a világ. Ezért gondoljuk, hogy ehhez kell alkalmazkodnunk. Megváltó Jézusunk! Add nekünk igazságodat, hogy Isten gyermekeiként éljünk, gondolkodjunk, cselekedjünk a világban és az egyházban. Szentlélek Isten! Tégy meggyőződésünkké, életünk rendíthetetlen alapjává minden igét, amely Isten szájából jön. Ámen.

Baranyai Tamás