Egyházunk egy-két hete

A szingapúri teológusprofesszor - buddhista család sarjaként - Malajziában született 1942-ben. Tizenöt évesen lett keresztény. Egyetemistaként a keresztény fiatalok egyik vezetője volt. Szingapúrban, Londonban, Oxfordban, Aberdeenben és a Harvardon folytatott tanulmányokat. Angol irodalomból, politikatudományból és teológiából szerzett diplomát. 1977-2001 között a szingapúri Trinity College (protestáns teológia) professzora, rektora volt. Biblikus tárgyakat, görögöt és kínai vallásokat oktatott. Choong Chee Pang jelenleg a Lutheránus Világszövetség különböző bizottságainak tagja; helyi, regionális és nemzetközi konferenciák állandó résztvevője, előadója. Az LVSZ megbízásából 1998 óta tanít Pekingben és 2002 óta Sanghajban. A szingapúri elnök mellett működő vallásközi tanácsban a protestantizmus képviselője.

• Először jár Magyarországon?
• Másodszor. Első alkalommal 1984-ben jöttem Budapestre, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére.
• Lát-e különbséget a húsz évvel ezelőtti és a mostani Magyarország között?
• 1984-ben a politikai helyzet sokkal feszültebb volt. Magyarország a szovjet blokk részeként még nem volt ennyire nyitott. Külföldi résztvevőként érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem, és azt figyeltem, hogyan igyekszik megmaradni az egyház egy számára idegen ideológiát valló államban. Ami pedig a várost illeti, már akkor nagy hatással voltak rám Budapest történelmi emlékei, gyönyörű épületei, múzeumai és galériái. A kék Duna valósággal elbűvölt. Vasárnap pedig a csomádi gyülekezetben szolgáltam, ahol dr. Szentpétery Péter volt a tolmácsom. Melegszívű, kedves emberekkel ismerkedtem meg ott.
• Milyen tapasztalatokat gyűjtött az elmúlt tíz nap alatt?
• Mivel a Teológus Otthon vendégszobájában szálltam meg, kitűnő alkalmam nyílt arra, hogy a hallgatókkal megismerkedjem. A diákok nagyon kedvesen fogadtak - az előadásokon, az áhítatokon és az otthonórán egyaránt. Fájlalom, hogy nem beszélek magyarul, és a diákok közül sem tud mindenki angolul, így sokszor csak közvetítő segítségével tudtunk társalogni. Remélem, hogy legközelebb már nem lesz szükség tolmácsra, és bőven marad időnk az eszmecserére, sőt a professzorokkal is több időt tölthetek. Találkoztam Gáncs Péter püspökkel is, és így átfogó képet kaptam a magyar egyház életéről - a gyülekezeti tagoktól kezdve az egyházvezetés felső szintjéig.
• Milyen pozitív és negatív élményei, észrevételei vannak?
• Arról, hogy egy család Krisztus követője, nem az tanúskodik igazán, ha minden mondatukban a Bibliára hivatkoznak, hanem az a szeretetközösség, amellyel egymásra néznek, és ahogyan egy távoli országból érkező keresztény testvért fogadnak. Az elmúlt napokban többször is részem volt ebben a szeretetben. Nagyon biztatónak találom a jövőre nézve, hogy nagyszülők, szülők és gyermekek együtt mennek az Isten házába. Sajnos egyre gyakoribb jelenség modern világunkban, hogy a fiatalokat nehéz elhívni az istentiszteletre, és a problémát még összetettebbé teszi, hogy a legtöbb pályakezdő elköltözik a falvakból. Ennek ellenére fontos, hogy még a kis gyülekezetekben is szervezzenek vasárnapi iskolát a gyermekeknek. Hasznosnak tartanám továbbá, ha a teológushallgatók nem csupán az európai egyetemekkel, hanem az ázsiai intézményekkel is kapcsolatban állnának.
• Ázsiai keresztényként milyen kapcsolatot tud kialakítani más vallások követőivel?
• A délkelet-ázsiai ember életéhez hozzátartozik, hogy különböző vallásokhoz és népekhez tartozókkal él együtt. A történelem megtanított bennünket arra, hogy kínaiak, indiaiak, malájok, indonézek csak akkor élhetnek boldogan, ha egymás iránt toleránsak, és kölcsönösen tisztelik egymást.
• Milyen kihívásokkal kell szembenéznie az ázsiai egyházaknak?
• A legfontosabb a missziói lelkület, hiszen - Európához hasonlóan - Ázsia is hatalmas missziói terület. Nagyon sokan még nem találkoztak Krisztussal, vagy pedig keresztény életük kiüresedett, és emiatt meg kellene újulniuk hitükben. Ehhez pedig elkötelezett misszionáriusok mellett rengeteg imádságra és a Lélek munkájára van szükség.

H. E.