Keresztutak

Készülünk a keresztény nők világimanapjára (5.)

Ifjúsági énekkar egy metodista gyülekezetben

Amilyen gazdag és változatos Panama lakosságának összetétele etnikai, nyelvi és kulturális szempontból, olyannyira sokszínű vallásilag is.

A lakosság 85%-a római katolikus. A fennmaradó 15%-hoz a legkülönfélébb vallások követői tartoznak: muzulmánok, buddhisták, hinduk, izraeliták és a különféle törzsi vallások hívei. A különböző szabadegyházi csoportosulások - így az adventisták, a pünkösdiek - is jelen vannak Panamában. Igen kis számban élnek evangélikusok, metodisták, baptisták és presbiteriánusok is az országban. A négy felekezet 2001-ben összefogott a római katolikus egyházzal, és közösen megalapították a Panamai Ökumenikus Egyházat. A felekezetek közötti összekötő kapocs a keresztség és a Szentháromságban való hit. A közöttük lévő együttműködés harmonikus, állandó dialógust folytatnak egymással. Legutóbb együtt ünnepelték az ország függetlenné válásának 100. évfordulóját.

A római katolikus egyház fontos szerepet tölt be Panamában. Az állam és az egyház egymástól szigorúan el van választva, de az egyház feladatának tekinti, hogy az állam partnereként részt vegyen a gazdasági, a kulturális és a politikai életben egyaránt. A hosszú és küzdelmes múlt tanulságaként azt is szem előtt tartja, hogy az ország ne váljon idegen hatalmak játékszerévé, ezért nem csupán a vallással kapcsolatos feladatokat vállalja fel, de felelősséget érez az emberek erkölcsi felemelése, a családok és a társadalom védelme iránt is. Küzd a szegénység ellen, harcol a vidéken élők életkörülményeinek és egészségügyi ellátásának javításáért, illetve azért, hogy a termőföld ne váljon idegen hatalmak kizsákmányolásának áldozatává.

Különösen fontos a nagyvárosokba vándorolt szegény lakosság gondozása. Ennek érdekében Panama, David és Colon területén újabb és újabb körzeteket állítanak fel, amelyekben a lelkészek pásztorolni tudják őket. Ugyanígy gondjuk van az indián települések szociális helyzetének javítására is. Mindehhez a munkához azonban sokkal több munkaerőre van szükség.

Ezen a ponton kell kitérnünk a nők szolgálatának kérdésére. 2002-ben a nők kiáltványban fordultak az elnök asszonyhoz, melyben arra kerestek választ, hogy hol a helyük az egyházi szolgálatban. Míg a gyülekezetek aktív tagjai között a nők aránya 70-80%, addig a lelkigondozási, igehirdetési és karitatív munkában tisztázatlan a szerepük.

A kiáltvány kitér arra, hogy a Bibliában, az Ó- és Újszövetségben milyen döntő szerepet játszanak a nők (például az Ószövetségben Sára, Ráhel, Rút, Eszter stb.). Az Újszövetségben Jézus egyenesen tanítványi körébe emeli a nőket, amikor követésére hívja őket. Pál pedig a Galata levélben azt hangsúlyozza, hogy Krisztusban nincs különbség férfi és nő között. A panamai egyházban - 70-80%-os arányuk ellenére - mégis úgy tekintik a nőket, mintha kisebbségben lennének, és ezért csupán kisebb feladatokat bíznak rájuk. A helyzeten sürgősen változtatni kellene: a nőknek gyakorlati és elméleti képzést kellene kapniuk, és lehetőséget mind a teológiai, mind a pasztorális munka művelésére. Ezenkívül a családi, társadalmi életre is kellene, hogy legyen befolyásuk.

Ebben a soknyelvű és sokhitű országban a panamai kereszténység összekötő szerepet játszhat. Ehhez a misszióhoz dialógusra, szolidaritásra és szociális érzékre van szükség. Ez a sokszínűség és együttműködési készség jellemzi azokat a testvéreinket is, akik nagy szeretettel összeállították az imanapi anyagot. Isten áldása legyen életükön és az előttünk álló közös ünnepünkön!

Ez a panamai beszámoló csupán "csepp a tengerben". Csak érinti az ország helyzetét és kérdéseit, mégis segítségünkre lehet abban, hogy felkészüljünk az előttünk álló imanapi ünnepre. Kérünk is minden testvért (nőket és férfiakat egyaránt), hogy március 5-én vagy annak környékén vegyenek részt a világimanapi ökumenikus istentiszteleteken, és felelősséggel imádkozzanak panamai testvéreinkért.

Keveháziné Czégényi Klára