A hét témája

Hazugság az, hogy Jézus az öröm ellensége. Akinek születését örömnek minősítették az angyalok, aki magát a vőlegényhez, országát lakodalomhoz, népét násznéphez hasonlította, az nem lehet az öröm ellensége. Eszménye nem a komor nézésű, lógó fejű ember, akinek sohasem vonul végig egy mosoly az orcáján (Mt 6,16), hanem a megváltásnak örvendő, ujjongó ember.

Az öröm tehát nem csorba a keresztyén ember komolyságán, nem bűn, de lehet azzá. Valahányszor tehát Jézus tilalomfát állít egy-egy öröm felé vezető útra, nem azért teszi, mert az öröm ellensége, hanem azért, mert az ember barátja, s a bűn ellensége. Minden öröm szabad nekünk, amelyet nem kell titkolnunk, s amely miatt nem kell később majd az önvád keserű könnyeit hullatnunk. Nagyképűsködik és "szentképűsködik" tehát minden keresztyén, aki az ártatlan örömökben való részvétel miatt az elvilágiasodás bélyegét akarja rásütni a másikra.

Az öröm természetes visszhangja a beteljesült vágynak, szoros összefüggésben van tehát az igényeinkkel. Minél igényesebb valaki, annál kevesebb az öröme, és minél igénytelenebb, annál több lehetősége van az örömre.

Krisztus tanítványa igénytelen ember, mert tudja, hogy bűnei miatt büntetésnél egyebet nem érdemel. Mindent kegyelemnek tekint, tehát mindennek örül, s mindenért hálás. Kegyelemnek tartja, ha történik vele valami, kegyelemnek tartja azt is, ha nem történik vele semmi sem. Semmit sem tart természetesnek, ezért tud mindennek örülni.

Jézus tehát nem ellensége, hanem tanítója az örömnek. Nincs jobb örömiskola, mint az övé. Senki sincs, akinek több öröme lehetne, mint az ő tanítványainak!

Jézus azonban szerzője is az örömnek. Bűneimet nemcsak felfedi, hanem érettem is megnyíló szent sebeibe el is temeti; nemcsak összetöri, hanem meg is gyógyítja; nemcsak halálra ítél, hanem fel is támaszt. Figyeljünk meg egy bocsánatot nyert gyermeket, egy amnesztiát kapott rabot, s egyszerre megértjük, mennyire igaz a 32. zsoltár: "Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, és vétke elfedeztetett." Senki sincs, akinek nagyobb öröme lehetne, mint Jézus tanítványának!

Jézus azonban nemcsak tanítója, szerzője, hanem őrizője is az örömnek. Az öröm illanóbb, mint a legfinomabb illat. Rárakódik a megszokás szürke pora, s eltemeti. Folyton ágaskodó önérzetünk felhizlalja az igényeinket, elhomályosul a bűntudatunk, s magasra emelt, gőgös fejjel észre sem vesszük többé a régi örömöket. Semmiről sem oly könnyű elfeledkeznünk, mint arról, hogy megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Csak aki Jézusban marad, az tud megmaradni ebben az alázatosságban s ebben az örömben. Épp ezért nem elég nekünk, ha Jézusnak örülünk, hanem Jézusban is kell örülnünk. Senkinek sincs állandóbb öröme, mint az ő tanítványának!

Így áll elénk farsang és böjt határán világosan az az igazság, hogy Jézus gyermekei úgy élnek, mint "bánkódók, noha mindig örvendezők" (2Kor 6,10).

Túróczy Zoltán (Győr, 1934)