Élő víz

Egy új év kezdődik: szórakozással, társasággal, evéssel, ivással. És persze elhangzik a jókívánság: „Boldog új évet!” De hogyan lesz „új” ez az év? Egyáltalán hogyan kezdődik valami „új”? A Biblia egyszerűen felel: „Kezdetben volt az Ige…” (Jn 1,1) Ami igazán lényeges és igazán új – az nem az embertől indul ki. A kezdet titka Isten beszéde, az ige. Az ige pedig a karácsonykor testet öltött Ige, vagyis Jézus Krisztus. Vele és csakis vele kezdődhet, ami új, tehát az új év is.

Látszólag tele vagyunk új dolgokkal. A közlekedés, az ipar, a tudomány szinte naponta hoz csodás újdonságokat az életünkbe. De mindattól, ami körülöttünk új – lehet bár lenyűgöző, varázslatos, vonzó, divatos –, az emberek nem lesznek újjá, nem változnak meg. És az a bizonyos új év pontosan azért nem jön el, mert a boldogsághoz, az újhoz új emberek kellenének. Az ember nem lesz új sem az új ruhától, sem az új lakástól, az új autótól vagy az új munkahelytől. Valljuk meg, hogy az évben magunkkal visszük a békétlen, nyugtalan szívünket. Az önző, szeretetlen, magának élő énünket. Ez repeszti szét a családot, a házasságot. Ettől hidegül el egymástól szülő és gyermek, férj és feleség, ettől hűlnek ki a baráti kapcsolatok… Mit ér, mit változtat a dolgon, ha a legújabb luxusautóba ülsz is, de te magad maradsz, aki vagy…?

Kezdetben volt az Ige. Vagyis „új” csak az Igével, azaz Jézussal kezdődhet. Isten kegyelméből ma is sokan elmondják: ez nálam is úgy kezdődött, hogy megütötte a fülemet egy igevers, vagy olvastam a Bibliát, és lassan nyílni kezdett a szemem; láttam egy képet, amely visszataszító volt, és ebben a visszataszító képben önmagamra ismertem. A zsoltáríró így mondja ezt el: „…utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13; Károli-fordítás) De az ige által sokan megismerik Jézust is. Ő éles fénnyel világít bele életünkbe. Ebben a fényben be kell vallanunk magunknak: én vagyok a békétlenség forrása, eddig is én rontottam el mindent az életemben, éspedig azért, mert önfejűen jártam a magam útját.

Szép szokás, hogy január elsején boldog új évet kívánunk egymásnak. De ettől még nem változik semmi: mint mondottuk, a boldog új évhez megváltozott, boldog emberek kellenek. Jézus úgy áll előttünk, mint aki nemcsak a vizet tudta borrá változtatni a kánai menyegzőn, hanem a régi embert is valósággal új emberré tudja formálni. Az új év kezdetén kapaszkodjunk bele az ige biztatásába: „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

Gáncs Aladár