Élő víz

Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)

Az új esztendő első hetében az Útmutató reggeli igéi az Isten új időszámításának hajnalán testté lett Igére utalnak. De csak a hit szemével láthatjuk meg Isten Fiának dicsőségét, az igazi világosságot. S ez a hitünk az ő kegyelmi ajándéka. Szülei három nap eltelte után találták meg a tizenkét éves Jézust az Atya házában; „…és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.” (Lk 2,47) „Értsd meg hát, hogy Krisztus nincs és nem található sehol, csak abban, ami az Atya dolga” – így tanít Luther. De csak hit által fogadhatjuk el Istenünk bizonyságtételét Fiáról: „…Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.” (1Jn 5,11) János jelen időben fogalmaz, hogy tudjuk: örök életünk van! Mózes könyvei három „előképkutató időutazásra” visznek el minket a régmúltba. Isten a „minibárka” által, vagyis mózeskosárban mentette meg Jézus egyik előképének, az Úr szolgájának életét, s a fáraó leánya „a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki” (2Móz 2,10). Izrael ősatyja életének századik évében született meg az ígéret gyermeke: „Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten.” (1Móz 21,4) Az Úr megígérte: Jézusban, „a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe…” (1Móz 22,18) Noénak pedig ezt mondta Isten: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre… (…) Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.” (1Móz 9,13.17) S ettől az első szövetségtől Pál elvezet az Újszövetség szerzőjének, Krisztusnak a titkáig: „…a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) Vízkeresztkor nem csak a napkeleti bölcsek tapasztalhatták meg, hogy „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (1Jn 2,8)! Ézsaiás évszázadokkal előre látta: „…fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, (…) aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik.” (Ézs 60,1–6) Ezt tették tehát a napkeleti bölcsek, amikor „bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt” (Mt 2,11); s a királynak, főpapnak és prófétának adtak ajándékot. Mi „csak” önmagunkat adhatjuk üdvözítő Urunknak! Az Úr megjelenésének ősi ünnepe többrétegű üzenetet hordoz; nemcsak Jézusnak a Jordánban való megkeresztelkedését, hanem a pogányok közötti missziót is. A világ Megváltója „azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket. (…) Aki őbenne marad, az nem vétkezik.” Ekkor mondhatjuk el, hogy „most Isten gyermekei vagyunk” (1Jn 3,5.6.2). S mert ismerjük az Atyát, és az ő igéje lakik bennünk, ezért általa – írja János – „legyőztétek a gonoszt” (1Jn 2,14) és annak három kívánságát! Kérjük a világ világosságát: „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel!” (EÉ 400,1)

Garai András