A hét témája
Énekeljem vagy mondjam?
Régen az istentiszteleten nem felolvasták a Szentírás igéit, hanem ősi dallam szerint elénekelték őket. Talán még a reformáció korában is így volt, de a későbbiek során már megkopott ez a szokás. Hanem azért volt még gyülekezet a 19. században is, ahol megmaradt a régi rend. Ilyen gyülekezet volt Gergelyi is, amelynek vezetői éppen azt dörgölték új papjuk, Tompos Balázs orra alá, hogy nem hajlandó elénekelni vasárnaponként a szent igéket. Addig-addig mondogatták neki hiába, hogy egyszer csak levelet írtak Kis János püspöknek, amelyet személyesen el is vittek hozzá Sopronba.
Kis János csendes és békességes ember volt, így hát a gergelyieket sem akarta megbántani. Elrendelte, hogy ezután is csak énekeljék azokat a lekciókat.
Ő persze tudta, hogy Tompos Balázs nem tud szépen énekelni, és abban reménykedett, hogy majd maga a gyülekezet fogja megkérni őt, hogy inkább mellőzze az éneklést.
No, a püspök megírta a válaszlevelet, a presbiterek vitték is nagy diadalmasan a parókiára. Tompos azonban csak ennyit mondott: „Pál apostol is püspök volt, Kis János is püspök. Hát énekeljék el nekem, hogy mit írt abban a levélben a főtisztelendő úr!” De hát a presbiterek nem akarták elénekelni a levél szavait. Erre a lelkész így tett pontot a vita végére: „No, ha kendtek nem éneklik el Kis János levelét, akkor én sem fogom elénekelni Pál apostol leveleit!”
Így hát azóta a gergelyi templomban sem énekszóval hirdettetik a szent ige.
Forrás: Képes Luther-Naptár, 1926