Keresztény szemmel

Délkelet-ázsiai apokrif

Nagy csendesség lett a mennyben,

mintegy fél óráig.

Majd láttam, amint hét angyalnak adaték hét trombita.

És íme, földrengés támadt a tenger mélyén.

A megháborodott hullámok elárasztották a lakott földet.

A boltozat alatt és a boltozat fölött levő vizek összekeveredtek,

és nem volt többé látható a száraz.

És látta az ember, hogy ez nem jó.

Kiszabadult a szél az ő tárházaiból,

szökőár borította el a thaiföldi Phuket-szigetet.

„Itt a cunami!” – kiáltották az emberek,

és a föld minden lakosa jajveszékelt.

Örvény örvénynek kiáltott.

Csak az állatok menekültek el időben.

Hét angyalnak adaték a harag hét pohara.

Amint az egyik kiöntötte a poharat a földre,

olyan földrengés támadt,

amilyet szem soha nem látott.

Amikor a másik kiöntötte a poharat a tengerbe,

az olyanná lett, mint a halott vére.

És a többi angyal is készült,

hogy kiöntse a harag poharát.

Megrendültek a Maldív-szigetek, gátat tört a vízár.

Morajlott a mély tenger,

magasra emelkedtek partjai,

iszapot és sarat kavartak hullámai.

Ötcsillagos szállodák és nyomorúságos viskók kerültek a víz alá.

Koran Beachről fejvesztve menekültek az emberek.

A vízáradás és a hullám összecsapott fölöttük,

autókat ragadott magával az áradat.

Srí Lankán sziklákat tördelt le a víz,

a földet elsodorta annak árja.

Az emberek reménysége semmivé vált.

Szétmállottak a hegyek, mint viasz a tűztől.

Meghasadoztak a völgyek, mint lejtő a lezúduló víztől.

Megrendült a föld, megnyíltak az ég csatornái,

vizet ontottak a fellegek.

Remegtek a hegyek az Úr orcája előtt.

És láttam és hallottam az égnek közepette egy saskeselyűt repülni,

amint ezt mondja nagy szóval:

„Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak az angyalok trombitájának szavai miatt,

akik még ezután fognak trombitálni.”

Napkelet felől nagy zúgás hallatszott,

napnyugat felől jött a förgeteg.

Jajkiáltás hallatszott Szumátráról,

és nagy összeomlás zaja Phang Nga szigetéről.

Zúgtak a tenger hullámai, mint trombita szava harsogott a szél.

Négy gyermekét vesztette el a thai földműves,

szüleit és két bátyját Karl Nilsson, a svéd kisfiú:

„Missing parents & 2 brothers” – olvasható a kezébe adott papírlapon.

Tamara Mendist,

a chicagói indiai lelkész feleségét is magával ragadta a szökőár.

Az elhízott német férfiak a szexmasszázsban töltötték az éjjelt,

most pedig az örvény forgatja őket.

Az óceán ellen gerjedt-e fel az Úr?

Vajon a folyókra haragudott-e, vagy a tengerek ellen bőszült-e föl?

Veszedelmes szélvész, pusztító fergeteg jött,

Mint erős vizeknek özönlő áradása.

Vigyázzatok, legyetek ébren,

mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!

Aki teheti, meneküljön a hegyekbe.

Vető Jánosék a hegyekbe menekültek,

úgy kerülhették el a pusztulást.

Szabadíts meg engem, Istenem,

Mert nyakamig érnek a vizek!

Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom.

Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.

Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom,

szemem elhomályosodott.

Nagy veszedelem vette körül Indonéziát,

rettegtette őket a hirtelen rémület.

Sötétség lepte meg lakóit, hogy ne lássanak.

Holttesteket sodor a szennyes áradat.

Tömegsírba kerülnek a kicsiny gyermekek,

szép asszonyok és erős férfiak.

Vízáradat borította el őket.

Körülvették őket a halál kötelei.

A Seychelle-szigetek erkélyes házai romhalmazzá lettek,

amint rájuk zúdultak a nagy vizek.

Elborította őket a mélység árja,

lakói mind odavesztek.

Rémséges végük lett:

keresték őket, de nem találtak rájuk soha többé!

Teherautó-konvojok – mint fahasábokat – szállítják a holttesteket.

Elkendőzött arcú férfiak mésszel öntik le őket,

mielőtt visszaadnák őket az anyaföldnek.

Ürömmé lett a vizek harmada,

és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.

Járványok ütik fel a fejüket.

Orvosok és önkéntes segítők indulnak útnak,

de a chartergépen foglalt helyük van a katasztrófaturistáknak is.

Nem hagyják, hogy kútba essék téli nyaralásuk,

hiszen egymilliót buknának azon.

A televíziók tovább reklámozzák még ezeket az utakat.

És a hét angyalnál ott a hét trombita.

És a hét angyalnál ott a harag hét pohara.

Az áradat közepébe vetettél ártatlanokat,

hínár szövődött fejükre.

Lesüllyedtek a hegyek alapjáig,

örökre bezárult mögöttük a föld.

Körülvette őket a szökőár,

az árvíz körülövezte őket.

A hullám elszakított egymástól barátot és testvért,

apát és gyermeket.

Rájuk zúdult a mélység árja,

Elborították őket a nagy vizek.

A romhalmazok között fosztogatók járnak.

Hozzád imádkozzék minden hívő,

ha nagy vizek áradnak is.

Hozzád kiáltok, Uram,

kegyelmedben hallgass meg!

Mentsd ki őket az iszapból, hogy el ne süllyedjenek,

mentsd ki őket a feneketlen vizekből!

Hányattatnak, miként a sáska.

Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forognak.

Ne borítsa el őket a víznek árja,

ne nyelje el őket az örvény.

A veremnek szája ne záruljon be fölöttük!

Bukj föl az árból hirtelen,

ne rántsa el őket a semmi sodra!

Azért hozzád fohászkodjék minden hívő,

Hisz bűneink árja, mint a tenger,

hullámaival elfödött.

Nyújtsd le kezedet a magasból,

ragadj ki, és ments meg minket a nagy vizekből!

Az Úr felkelvén, megdorgálta a szeleket és a tengert,

és nagy csendesség lett.

Az emberek pedig elcsodálkoztak, mondván:

„Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?”

Ha nem lett volna velünk az Úr,

elevenen nyeltek volna el minket a habok.

Elsodortak volna a felbőszült vizek,

átcsapott volna rajtunk a tajtékzó áradat.

Ha vízen mégy át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok el nem borítanak.

Ha tűzben jársz, nem égsz meg,

és a láng meg nem perzsel téged, ezt mondja az Úr.

Ezután láttam új eget és új földet,

mert az első ég és az első föld elmúlt,

és a tenger sincs többé.

És letöröl az ő szemükről minden könnyet,

és halál nem lesz többé,

sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé,

mert az elsők elmúltak.

A trónuson ülő ezt mondta:

íme, újjáteremtek mindent!

Fabiny Tamás